Varga Lászlónak, a KDNP volt elnökének mondását választottam címül. Időszerű tanács, mert a polgári oldalon politikai ellenfeleink botrányos kijelentéseiről szoktunk beszélgetni, s elsiklunk azok mellett az eredmények mellett, amelyekkel joggal dicsekedhetnénk.

Amikor valaki nagyot hibázik, a legfontosabb, hogy tanuljon belőle. Vajon azok, akik a tévedésből liberálisnak mondott baloldalon kéjesen csámcsogtak azon, hogy Ferenc pápa ide jön ugyan a Hősök terére, de nem áll szóba sem Magyarország elnökével sem a miniszterelnökkel, megkövetik-e olvasóikat, mert megtévesztették őket? Tanulnak-e az esetből? Aligha.

Mi volt a hiba, amit elkövettek? Tényként tálalták a vágyaikat. Elszomorít, hogy sokan a polgári oldalról is elhitték, amit a túloldal kiabált.  Miért nem az vezeti a mi oldalunkat, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égig, továbbá az, hogy míg a kutya ugat, a karaván halad? Két okos mondás, és sok-sok idegeskedéstől megkímélhetné magát az ember. Azt szeretném, ha mi főleg a karaván haladásáról beszélnénk.

Egy pár gondolat még a pápa látogatásról. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezői meghívták a pápát, amihez a Magyar Állam is csatlakozott. A pápa a meghívást elfogadta, s ezzel ezt a Kongresszust kiemelte a négy évente sorra kerülő hasonló események közül: ezen ugyanis nem szoktak a pápák részt venni. De mi, ahelyett, hogy örvendeztünk volna, az álliberálisok kottájából énekeltünk, és Ferenc pápát, aki erős szövetséges sok fontos ügyünkben, szinte ellenségnek láttuk. A másik oldal a markába nevetett. Mi jól elláttuk a hasznos idióta szerepét, ha szabad Lenin kifejezését használnom. Az okosabbja persze két háborgás között csak kibökte, hogy még semmi sem biztos. Pedig egy dolog egészen biztos volt, amit már a nagyszüleink is tanítottak: ne higgy fiam a kommunistáknak, akkor is hazudnak, ha kérdeznek.

A „legszebb”, hogy bedőltünk az állítólagos lengyel lapnak, miszerint a pápa azért nem találkozik (értsd: nem áll szóba) Orbán Viktorral, mert helyteleníti a migrációs politikáját. Aki ilyent mond, annak érdemes tanulmányozni, hogy mit gondol és mire buzdít a pápa migrációs ügyben. Két részlet a Fratelli Tutti enciklikából. A 38. pontban egyetértőleg idézi XVI. Benedek pápát: „A kivándorlás joga előtt meg kell erősítenünk a jogot a nem kivándorláshoz, azaz annak a szabad döntési lehetőségét, hogy valaki saját országában maradhasson.”

Az enciklika 125. pontjában a pápa abból indul ki, hogy minden ember testvére a másiknak. Az elmaradt, szegény nemzetek fejlődéséért az én nemzetem is felelős, „bár ez a felelősség többféleképpen valósítható meg:
     kínálhat nagylelkű befogadást a sürgős szükségben;
     javíthatja szülőföldjük életkörülményeit.”

Felidézem még, amit Ferenc pápa Svédországban mondott: „Politikai szinten ugyanakkor nem szabad óvatlannak lenni, vagyis több embert befogadni, mint amennyit integrálni tudunk, mert ennek is megfizetjük az árát.”

Ferenc pápának tehát nincs oka neheztelni a magyar migrációs politikára.

De térjünk vissza a karaván haladására. A miniszterelnök ma bejelentette, hogy amennyiben az idei gazdasági növekedés eléri az 5,5 százalékot, a gyermeket nevelő családok visszakapják a befizetett személyi jövedelemadójukat. Két dolgot látok ebben. A kormány számára kulcskérdés, hogy a gyermeket nevelő családok erősödjenek. Erre azonban csak akkor lehet az eddigieknél többet fordítani, ha lesz miből. Csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Rosszkedv csináló ellenfeleink most alighanem arról posztolgatnak ide meg oda, hogy bezzeg a nyugdíjasok nem kapnak semmit. Javaslom, hogy találjanak jobb fogást. Ugyanis a nyugdíjasok extra juttatása már jóval kisebb gazdasági növekedés: 3,5 százalék esetén lehetséges, s persze, ha az emelkedés magasabb lesz, a prémium is nő, míg a gyermekesek adóvisszatérítése nem lesz nagyobb 6 százalékos GDP növekedés esetén sem.

Azt ajánlom mindenkinek, aki szereti az ellenzék lépéseit kritizálni, hogy minden ellenzékkel foglalkozó reagálás mellett szóljon egy kormányintézkedésről is. Sőt talán jobb lenne a szendvics technika: két kormányzati eredmény tárgyalása között egy ellenzéki kijelentés kritikája. Fontos, hogy se gondolkodásunkat, se beszédtémáinkat ne az ellenzék megmondó emberei irányítsák, hanem a józan ész.

Surján László