Kinek nem nyílt ki a bicska a zsebében, amikor olvasta az adatlopós szoftverrel kapcsolatos vádat, s az azonnal érkező cáfolatot.
Ha csak ennyi történt volna, akkor azt mondom: rosszhiszemű tévedés. De ennél többről van szó. Jól felépített, végig gondolt rágalom, aminek a célja egyértelműen a kormány elleni hangulatkeltés. Érdemes elemezni az olyan kijelentéseket, hogy „Amennyiben a hír igaz, az teljességgel elfogadhatatlan.” Mindez elhangzik olyankor, amikor már tudni lehet, hogy a hír nem igaz. Lehet, hogy az Európai Bizottság elnöke még akkor nyilatkozott, amikor a cáfolat nem érkezett meg, de mire a szavai megjelentek nálunk és gondolom több más országok sajtójában, az izraeli cáfolat miatt már le sem kellett volna közölni. De kéjes gyönyörrel terjesztették. Nagyon ravasz mondás ugyanis. Formailag igaz, amit állít. Magam is úgy vagyok, hogy nem tudnék szavazni egy amúgy nekem bármennyire is kedves kormányra, ha a legsötétebb kommunista időket idéző módszerekkel viszonyulna az ellenzékhez. De hogyan hat ez a mondat a valóságban? Annyi marad meg az emberekben, hogy elítélték magyar kormányt a kém szoftver használata kapcsán. A rágalom olyan sár, ami ártatlanokat szennyez be és maradéktalanul nem is távolítható el. A rágalom fegyverével korábban is éltek: „Orbán megverte a feleségét”. „Kósa az országúti parkolóban vásárolt szerelmet.” Ezek kispályás ügyek voltak, és leperegtek a józan emberekről. Ez a mostani már globalizált, több földrészre kiterjedő, mondjuk így, egészpályás letámadás.
Bármilyen jó kapcsolata van a magyar ellenzéknek a velük hasonszőrű nemzetközi pártokkal, a közös pártcsoporthoz való tartozás nem elég egy ilyen összehangolt támadáshoz. Ezért többeknek azonnal Soros György jut az eszébe. De van még más motívum is. A pedofíliával kapcsolatos törvényeinkre gondolok. A pedofíliát ugyan elítéli a liberális baloldal is, de úgy látszik, csak akkor, ha a bűnös katolikus pap. Most európai szintű cirkuszt csináltak ellenünk. Ehhez át kellett értelmezni a magyar törvény szövegét, ami liberáliséknél nem okoz gondot. Azt szajkózták, hogy a törvény egyenlőség jelet tesz a pedofília és a homoszexualitás közé. Ez persze nem igaz: Sajnos heteroszexuális oldala is van a pedofíliának, a törvény nem különbözteti meg a két változatot. A pedofília mellett a törvény – nagyon helyesen – a gyermeket érintő és a nemiséggel kapcsolatos egyéb jelenségekkel is foglalkozik. Ilyen a nemi felvilágosítás kérdése, és ilyen az a terjedő divat, ami a nemiséget nem veleszületett adottságnak tekinti, hanem annak szabad megváltoztatására akar lehetőséget adni. Minden együttérzésem azoké, akik úgy születtek, hogy genetikailag meghatározott nemük és testi adottságaik, hormontermelésük nincs összhangban. Számukra számos beavatkozási lehetőség adott, s jó esetben a természet adta hiba korrigálható. Ez azonban nem lehet hivatkozási alap arra, hogy egészséges gyermekek nemi fejlődésébe durván, ráadásul a későbbi harmonikus nemi élet esélyeit rontva beavatkozzanak. A törvénynek ezek a részei váltottak ki éles támadást nemcsak a hazai nekivadult ellenzékből, hanem a liberális világ egészéből. Talán nem véletlen, hogy ezt követően robbant ki a kém szoftver ügy.
Ez az a pont, hol az ember nem maradhat szótlan. Elég volt. Elég volt abból, hogy alapvető emberi jogok érvényesítéséért támadnak minket. Az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanis kimondja a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak (14. cikk 3. bekezdés). Ezt a jogot akarja most a magyar szülőktől megtagadni az emberi jogok sok álszent brüsszeli hamis prófétája. Nekik egyébként az ég világon semmi közük nincs ahhoz, hogy Magyarországon az oktatás milyen keretek között zajlik. Az említett Alapjogi Charta ugyanis arra is figyelmeztet, hogy a nemzeti törvényekkel összhangban kell tiszteletben tartani a szülőknek a gyermeknevelés irányát megszabó jogát. Ez köti az uniós szerveket is: ők nem mehetnek szembe a nemzeti törvényekkel. Az Európai Bizottság most átlépett a vörös vonalon. Durván megsértette az uniós jogot, amikor a vállalkozás szabadáságának akadályozását látta a magyar gyermekvédelmi szabályozásban. A gyermeknevelés és annak tartalma nem vállalkozási kérdés. Itt az ideje, hogy kimondjuk: elég volt. Zrínyi szavai jutnak az ember eszébe: „Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom [hivatásom] a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!”
Zrínyi a török áfium ellen írta a fentieket, a dühös sárkány most sajnos Brüsszelben jelent meg, és ahogy a török ácsingózott a magyar hazára, el akarván kapni a magyar koronát, most a brüsszeli sárkányok harapdálják függetlenségünk maradványait. A brüsszeli jogsértéseknek véget kell vetni. Ez pedig nem csupán a kormány dolga. Alkotmányos eszközökkel kell dolgoznunk, és a legerősebb döntést kell meghoznunk: azaz népszavazással kell megállítanunk ama „rettenetes sárkánt”. A kormány megtette eddig is, amit megtehetett. Most nekünk kell kiállni a pástra és nekünk kell odacsapni az asztalra: Ne bántsd a magyart, ne bántsd a magyar gyerekét!
Surján László
