Miért nem vagyok liberális?
Azért nem vagyok liberális, mert liberális vagyok. Ne tessék meglepődni, nincs itt semmi szenzáció. Amit ma a liberálisok művelnek, az olyan messze van a liberalizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől. Aki hisz a szabadságban, tiszteli mások akár az övétől eltérő véleményét, aki úgy gondolja, hogy a szólásszabadság fontos eleme az emberi együttélésnek, és a lelkiismereti szabadságot mindenkinek biztosítani kell, az ki kell ábránduljon a mai liberál-terroristák világából. Liberális vagyok, mert tudom, Isten „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.”
A mai világ nem ilyen. Julia Rynkiewicz szülésznőnek készült, de a Nottinghami Egyetem kizárta, mégpedig azon meggyőződése miatt, hogy az abortusz emberölés. Ő azonban úgy vélte joga van a véleményéhez, és bíróságra vitte kizárásának ügyét. A pert megnyerte, a bíróság vallási meggyőződés miatti diszkriminációnak ítélte a kizárást. Nem mindenütt ez a helyzet. Az Egyesült Államokban szövetségi törvény biztosítja az orvosok lelkiismereti szabadságát, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a keresztény orvosnak nem kell abortuszt végezni, illetve a betegeket halálba segíteni. Ám New York állam megtámadta ezt a törvényt. Ahogy Dr. Regina Frost nőgyógyász egy cikkben kifejtette, olyan nyomás alá helyezték, hogy választania kell a hivatása és a lelkiismerete között. Pedig a valódi liberalizmus szellemében fel sem merülhetne, hogy a lelkiismereti szabadságától bárkit is megfosszanak.
Austin Clark, aki a Louisville-i Egyetemen az Orvostanhallgatók az életért egyesület vezetője volt, csoportjuk nevében egy életvédő előadót hívott meg az egyik rendezvényükre. Az egyetem mindent megtett, hogy a rendezvényt ne tartsák meg, végül tavaly Clarkot kizárták az egyetemről. Most ő is bírósághoz fordult.
Oldalakat lehetne megtölteni ilyen a hírekkel. A helyzet fonákságát talán a legjobban Rafael Zaki esete mutatja. Zaki családja Egyiptomból azért költözött Kanadába, mert kopt keresztényként gyakran támadásoknak voltak kitéve. A Manitoba Egyetem orvosi kara kizárta Zakit, mert a facebook oldalán kifejtette, hogy a magzatnak joga van az élethez, és az orvost megilleti a lelkiismereti szabadság. Milyen liberális elveket vall az az egyetem, amely figyeli a hallgatók facebook oldalát, s ha azon neki nem tetsző véleménnyel találkozik, akkor a „vétkest” kizárással bünteti? Rafael Zaki nem hagyta magát, hanem perbe fogta az egyetemet, és győzött.
Nos, ez az a „liberalizmus”, ami minden tisztességes liberálist illiberálissá tesz. Játék a szavakkal, – mondhatja valaki. Bizonyos fokig igen. Hiszen a XIX. században a liberálisok távolról sem az evangélium szelleméből vezették le a maguk véleményét, s nem keresztényként gondolkodtak a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség bajnokai sem, noha e szép fogalmak is az Evangéliumból fakadnak. A francia forradalom is terrorba fulladt, épp azért, mert elválasztotta jelszavait azok gyökerétől. Most a történelem ismétli önmagát. A megkülönböztetés tilalmának sztahanovistái durván megkülönböztetik a keresztényeket a többiektől, és megpróbálják a társadalom perifériájára szorítani őket, eltiltani bizonyos foglalkozásoktól, egyetemi végzettségtől. Ők a „szólásszabadság bajnokai”, de van facebook cenzúrájuk és bár hirdetik, hogy szabadon terjesztheted a véleményedet, de ez azt jelenti, hogy csak azt mondhatod, amit szabad. Persze sok eszement dolgot probléma nélkül lehet terjeszteni, de ugyanakkor, ami a józan észből és a mindennapi tapasztalatból világos, azt hovatovább tiltják. Egy egyetemi tanárnak meg kellett követnie a hallgatókat, mert előadását a terhes nő kifejezést használta, ezzel pedig közvetve azt fejezte ki, hogy csak nő lehet terhes.
Milyen világot akarunk? Meddig terjedhet az abszurd, s mikor érvényesül a valóság? Szexuális zaklatásnak tekinthető-e, ha egy férfi maga elé engedi az ajtónál a kolléganőjét?
Nem vagyok liberális, mert szeretem a szabadságot. Olyan országban szeretnék élni, amelyben nem találnak mentséget a pedofiliára, és nem kövezik meg azt, aki szerint a férfi és a nő egyenlő jogúak, de nem egyformák.
Jövő tavasszal nem pártot, nem miniszterelnököt, hanem irányt fogok választani. A józan ész diktálja a szavazatomat. Ezt ajánlom mindenkinek.
Surján László
