Olvasom a nepszava.hu oldalon, hogy Mellár Tamás kérette magát, de végül felszállt a füst: „Az LMP, a Jobbik, a Párbeszéd és az MSZP továbbra is Mellár Tamást támogatja a baranyai 1-es számú választókörzetben, az ellenzék jövő héten kezdődő előválasztásán. Erről született megegyezés szombaton Pécsen. A pártok helyi vezetői azért ültek le tárgyalni, mert Mellár csütörtök óta a visszalépését fontolgatta. A 67 esztendős közgazdász elbizonytalanodott, mert úgy tapasztalta, hogy az MSZP már nem őt kívánja támogatni.”

Mellár 2018-ban függetlenként elnyerte ezt a mandátumot, de függetlenségét csak 11 napig őrizte, majd belépett a Párbeszéd frakciójába. Most pedig elkezdett előválasztást játszani. Ha az MSZP nem támogatja, akkor el sem indul?? Arról nem szólnak a hírek, hogy a DK és a Momentum elindulnak-e ebben a körzetben. Ha igen, ha nem, a birtokon belüli képviselőnek illik megnyernie legalább az előválasztást. Miért durcáskodott hát a valaha jobb napokat látott Mellár? Olyan nagy erő volna arra felé az MSZP, hogy nélküle még a DK-t és a Momentumot sem képes legyőzni? Nem értem tehát, hogy mire jó az előválasztási cirkusz. Azt írják a népszavások, hogy Mellár az esélyesebb, ő indul. Hát nem az a célja az előválasztásnak, hogy kiderüljön, ki az esélyesebb???

Emlékszik még valaki Berend T. Ivánra? Egy időben sokat szerepelt, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt, s hogy a magyar politikai térképre is elhelyezzük, idézzük fel, hogy 1988-89-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának is tagja volt. 1990-ben azután az Egyesült Államokba katapultált. Két lánya közül az egyik a Cambridge-i Egyetemen tanít. Történész, mint édesapja. 24 éves volt a rendszerváltás idején. Olvasom a Népszavának adott interjúját, és szomorkodom. A riporter kérdése: Nemzeti hitvallás így kezdődik: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Rendben van ez a mondat?

A válasz: Nem, nincs rendben. Több szempontból sincs. Annak, aki nem keresztény – akár más vallású, akár nem vallásos –, miért kellene büszkeséget éreznie? Történészként is lehet vitatkozni az állítással. Annyi igaz, hogy a korabeli külföldön valóban úgy ítélték meg: István idején Magyarország kereszténnyé vált. Az akkori források szerint a Jeruzsálembe induló keresztény zarándokok már átmehettek Magyarországon, az útvonalat biztonságosnak nevezték. Ha azonban azt tekintjük „szilárd alapnak”, hogy a lakosság többsége már hisz a kereszténységben, akkor ez valószínűleg csak jóval később következett be.

Aki nem keresztény vagy nem vallásos, még nyugodt lélekkel lehet büszke egy politikai teljesítményre, ami hazája sorsára meghatározó volt. Ami pedig a történészként való értékelést illeti, az önellentmondásos. Konkrétumokra, korabeli külföldi forrásokra hivatkozik, amelyek elismerték a Szent István kori Magyarország keresztény voltát, de azt tartja valószínűnek, hogy a lakosság többsége akkor még nem hitt a kereszténységben. Az igazság az, hogy a szilárd alap emlegetése a Nemzeti Hitvallásban Szent István megkoronázása utáni ezer évre utal, és semmi jelentősége nincs annak, hogy a lakosság többsége mikor lett hívő, amit egyébként hitelesen senki nem tud megállapítani. Nem értem, hogy miért jó a Népszavának egy itthon ismeretlen történészre hivatkoznia, aki családi gyökerei okán eleve ellenséges velünk. Lehet, hogy nincs objektív bizonyíték a Szent Jobb hitelességéről, de ahogy a „történész” hölgy elmondja, az ereklye hamisítást sem lehet semmivel bizonyítani. Nem értem, hogy ilyen gondolati bukfenceket vetve mire jó támadni a nemzet vallásos és vallástalan tagjainak nagy részében élő érzelmet.

Mivel a sorsom úgy hozta, hogy végig éltem a Kádár korszakot, jól emlékszem, hogy az egyházi ünnepeken, ide értve Szent István napját, mindig megengedőbbé vált a hatalom hangja. Mintha azt akarták volna elérni, hogy a hívők ne érezzék annyira kirekesztettnek magukat. Nem értem, hogy a Népszava miért nem folytatja ezt a hagyományt?

Sok mindent nem értek tehát. Biztos, hogy bennem van a hiba?

Surján László