A szabadkai bíróság elé került az az ügy, ami augusztus 2-án történt, és egy közönséges, tettlegességbe, pontosabban könnyű testi sértésbe forduló veszekedésnél nagyobb visszhangot váltott ki Szabadkán, és azon túl is.

Az esetről először a Horvát Nemzeti Tanács tájékoztatott, miszerint Szabadka külvárosi részében egy ismeretlen személy nemzeti alapon szidalmazta az egyik horvát rendszámú autó utasait. Azt ordította, hogy le kell ölni minden usztasát, és sértegette az „usztasa anyjukat”. Az 51 éves sértett, bizonyos Z. B., aki az autóban lévő horvát állampolgárságú öt utas  rokona volt, megkérdezte, hogy miért csinálja ezt. Erre az 58 éves B. P. rátámadt, elkapta a nyakánál, majd a földre lökte.  A Horvát Nemzeti Tanács az ügy kivizsgálását kérte. A rendőrség közleményt adott ki és cáfolta, hogy nemzeti alapú támadás történt volna. A hivatalos szervek szerint a két férfi a parkolóhely miatt veszett össze. Ennek ellentmond, hogy sajtóhírek szerint a bűnvádi feljelentés azon alapos gyanú miatt történt, miszerint a férfi nemzeti, faji és vallási gyűlöletet, türelmetlenséget szított.

Mi értelme van ezzel a jelentéktelen helyi üggyel foglalkozni? Hajlok arra, hogy a Horvát Nemzeti Tanács álláspontját osszam, azaz, hogy etnikai konfliktusról volt szó. A rendőségi cáfolat nem tér ki arra, hogy másik parkolni szándékozó autó is lett volna a színen, de ha mégis, nem mentség az usztasa felmenők emlegetésére. Ráadásul kiderül a sajtóból, hogy reggel történt az eset, ami nem valószínűsíti, hogy alkohol tüzelte volna a támadót. (Ami szintén nem mentség, de magyarázat.)

Két elemet kell megvizsgálnunk és tanulnunk belőle. Nem volt-e a sértett fél túlérzékeny? Kisebbségben lévő ember, ha bármi kritikát kap, bármilyen összeütközésbe kerül másokkal, elsősorban arra gondol, hogy ez az ő kisebbségi helyzete miatt van, ami koránt sem biztos, hogy igaz. A kocsmai verekedéseknek olykor még akkor sincs etnikai eleme, ha más nemzetségűek a résztvevők. Ilyenkor persze hírértéke sincs a történetnek. Ahogy gyorsan elfeledkeztünk arról, hogy most volt egy éve, hogy ismeretlen tettesek Szabadkén megkísérelték ellopni Kosztolányi Dezső mellszobrát. Miért tették? Magyarellenességből? Fémgyűjtési célból? A Vajdasági Magyar Szövetség illetékesei ez utóbbira gyanakodtak, nem is lett nagyobb botrány a kelleténél.

A másik oldalon viszont elég jellegzetes a rendőrség nyilatkozata: azonnal tagadták, hogy nemzeti alapon szidták volna a horvátok usztasa édesanyját. Ugyanez a német, sőt általában a nyugati rendőrségi reakció: letagadják a tettesek származását, akkor is, ha nyilvánvaló beilleszkedési problémából, kulturális eltérésből, netán terrorizmusból fakadt az esemény.  Arra szoktak kihivatkozni, hogy csitítani akarják a hangulatot. Hosszabb távon a szőnyeg alá söprés megbosszulja magát. Ha a sértettek nem kapnak védelmet a hatóságtól, elveszítik az állam iránti bizalmukat, félni, netán önbíráskodni kezdenek. Vezesse a gondolkodásunkat Illyés Gyulának közmondássá nőtt sora: „Mert növeli, ki elfödi a bajt” (Bartók). Az jó, ha egy hatóság, – ez esetben a helyi rendőrség – tudja, hogy nemzeti hovatartozása miatt valakit megtámadni: szégyen a támadó nemzetre nézve. Az viszont rossz, sőt még nagyobb szégyen, ha megpróbálják letagadni, ami nyilvánvaló.

Hogy Szabadkán  mi történt 2021. augusztus 2-án reggel, nem tudjuk. Nem is nagyon fontos. Az viszont, hogy se túlérzékenységünkkel, se szőnyeg alá söprő indulatunkkal ne mérgezzük a világot, az kulcskérdés.

Surján László

Képgaléria