Az Eucharisztikus Kongresszus élményéről és hatásáról még sokat fogunk beszélni. Sikere felülmúlta a legmerészebb álmainkat is. A Szentatya szerepe pedig meghatározó volt. Be kell vallanom, utólag szégyellem a kezdeti kishitűségemet. Ismerve a társadalom szekularizáltságát, szorongva gondoltam az érdeklődés mértékére. Végül megmozdult a keresztény közösség, nem kíváncsi érdeklődéssel, hanem örömmel, lelkesen és áhítattal. Mennyire más volt ez a több százezres tömeg, mint a tüntetések elégedetlen és követelőző résztvevői. Ide a találkozás vágyával jött mindenki, bízva az ígéretben, hogy ha ketten-hárman összejövünk az Ő nevében…. Ezt érezte a miniszterelnök is, amikor így fogalmazott: „áradt a Szentlélek, ezt mindenki érezhette, aki részt vett a zárómisén, vagy bármelyik eseményén az Eucharisztikus Kongresszusnak”.  Az említett zárómise a hívő közösség körében egy másik találkozás vágyával egészült ki, a Szentatyával való találkozás vágyával. Ezt a találkozást érdeklődéssel várták, sokan a körön kívül állók is. A katolikus hívők körében meghatározó volt a mindenkori pápával szemben érzett tisztelet. Emellett azonban személyére politikai árnyék is vetődött, ami abból adódott, hogy a liberális média úgy szemezgetett a pápa megnyilatkozásaiból, hogy csak a számára szimpatikus gondolatokat idézte. Ezt még felerősítette a jobboldal egyes képviselőitől jövő durva kritika is. A kép persze módosul, ha tudomásul vesszük, hogy a pápa minden kérdésnél a „katolikus kötőszót”, a „nemcsak, hanem is”-t alkalmazza, méghozzá nyomatékosítva az igazság mindkét oldalát. Az ember tisztelete és megértése mellett az egyház tanítása és az erkölcsi normák képviselete egyszerre jelenik meg.

A homíliája tiszta evangéliumi üzenet volt, ezt a szentmise után lelkes szavakkal ismerte el egy protestáns püspök is. Az előbb említett kritikusoknak azonban csalódást jelentett a politikai intelmek elmaradása. Tudjuk, hogy ez a remény első sorban a migrációval kapcsolatos megnyilatkozás vonatkozott, ami azonban nemcsak a beszédben, de a politikusokkal való találkozása alkalmával is elmaradt. Pedig ez a kérdés is árnyaltabb annál, ahogy a közgondolkodásban megjelenik. Mi az illegális migrációt önvédelmi felelősségünk oldaláról közelítjük. A Szentatya az üldözött ember védelméről beszél, nem mondhat mást. A nemzetközi politikai közösség feladata lenne, hogy a migrációt megelőzve, helyben kezelje a problémát.

Az említett „nemcsak, hanem is” jól megfigyelhető a házasság relativizálásának – lényegében az ún. meleg-házasság – kérdésében is. A pápa megértő, de egyértelmű. Kihangsúlyozza az érintettek emberi méltóságát, és az egyház tanítását: „Sok-sok homoszexuális ember járul a bűnbocsánat szentségéhez, hogy tanácsot kérjen a papoktól, és az egyház segít nekik, hogy boldoguljanak saját életükben, de a házasság szentségéről nem lehet szó” „… a házasság mint szentség férfi és nő között valósul meg”.

Ilyen egyértelműen fogalmaz, amikor az abortuszról beszél: „Aki abortuszt végez, az öl”. Ez nem jelenti azt, hogy nem fordul megértéssel az abortusz problémával küzdő nők felé.

A látogatás előtt sokat hallottunk arról, hogy a pápának fenntartásai vannak a magyar politikusokkal szemben, aminek jele, hogy Szlovákiába három napra megy, hozzánk rövid időre. Ő erre így válaszolt: „először nem igazán értették az emberek: „csak a szertartásra jön, és minket, magyarokat meg sem látogat”, és van, aki rosszat feltételezett. Nem! Elmagyaráztam, hogy a szlovákiai látogatás már el volt tervezve, és ezt a látogatást utána kezdtem meg. Megígértem az elnökötöknek, hogy átgondolom, hogy vajon jövőre, vagy a rákövetkező évben el tudnék-e jönni, mert nagyon sok értéke van a magyaroknak.”

Az Európai Unióról mondott szavai is összecsengenek a magyar állásponttal: „Európának az alapító atyák álmait kell követnie, oda kell visszatérni.”

„… megpróbálják az Európai Uniót ideológiai gyarmatosításra használni, és ez elfogadhatatlan”.

Az Eucharisztikus Kongresszus nagy élmény volt, biztos, hogy hatása is tartós lesz. A pápával való találkozás pedig megerősítést adott.