„A Szovjetunió több mint hetvenéves fennállása semmiféle utólagos igazolást nem nyert. Nem csak és nem is elsősorban arról van szó, hogy nem hagyott maga után mást, mint sivárságot, az emberi képességek lepusztulását, káoszt és működésképtelen intézményeket. Másról és többről van szó. A leninizmus eszméje bukott meg. Több tízmillió embert gyilkoltak le, nyomorítottak meg, vetettek börtönbe a semmiért. A rezsim, amely minden gaztettét azzal igazolta, hogy a történelemben először ő töri meg az ember sorsát vakon intéző hatalmak erejét, hogy megszünteti az ember ember által való kizsákmányolását, hogy politikai akarat alá rendeli a gazdasági erőforrásokat, hogy köztulajdonnal helyettesíti a magántulajdont és a közösséggel az individualitást, igazi demokráciával a formális demokráciát, végül is fejet kellett hogy hajtson a piac, a pénztőke, a burzsoázia, az úgynevezett kapitalizmus előtt, mert az ő történetük volt a sikertörténet, és nem a kommunizmusé.
Nem volt még a történelemben ekkora bukás.”
A fenti sorok nem szélsőjobbos indulatból írták. A szerző Heller Ágnes (Mozgó Világ 1996/5). Neki talán mindenki elhiszi a fentieket. Ha az a kommunizmus lényege, ami az idézetben szerepel, akkor elfogadhatjuk Hellernek azt a mondatát is, hogy „Az ember azt hinné, hogy a kommunizmus ma már nem érdekel senkit. Volt, nincs, létezett, elmúlt. Jobb, ha elfelejtjük.”
Tudjuk azonban, hogy a fenti felsorlás, ami hivatva volt a gaztetteket igazolni, velejéig hamis. A köztulajdon közprédává lett, a kizsákmányolás durvább volt, mint a legvadabb kapitalizmusban, a közösség csak az egyéni önzést leplező maszlag volt, a „népi” demokrácia jellegzetességeire pedig kár is szót vesztegetni. Hogy egy hazugságra épített birodalom hetven évig húzta, voltaképp csoda.
A kommunizmus, mint gazdasági rendszer valóban elmúlt. De nemcsak az, és nemcsak terror, aminek véres formája remélhetően szintén elmúlt, bár az iszlámmal lefedve éppen visszajönni készül, hanem többek között gondolkodásmód és kultúra. Joggal tarthatunk a kulturális marxizmus támadásaitól és a gőzerővel nyomuló antropológiai forradalomtól. Közép-Európában élve a nyugati szalon kommunistákat a valódi kommunisták szelíd változatának képzeltük, pedig Leninék jártak rossz úton, és a kereszténységre és a józan észre az igazi veszélyt épp a nyugati változat jelenti, ami nem a szelídített szovjet, hanem épp az eredeti kommunista. Hiszen a kommunizmus nyugaton született, és most is ott virul. A gyökerekről Heller így írt: „A kommunizmus történelme európai történet. Minden forrása Európában, sőt Nyugat-Európában tört fel. A kommunizmus a modernitás szülötte. Öncsalás keleti vagy ázsiai sztorinak tekinteni, idegen ügynek, amihez semmi közünk.” A Kommunista Kiáltványt Brüsszelben fogalmazták. Marxnak szobra van Trierben. Nem is picurka, 4,4 méteres. Az avató beszédet Juncker úr az Európai Bizottság elnöke tartotta, a szobor pedig a Kínai Népköztársaság ajándéka. Tapsikoltak pedig mindehhez azok, akik Orbánt a Kínával való kereskedelmi kapcsolatok ápolásáért kritizálják, s közben talán egyetlen ruhadarab nincs rajtuk, ami nem Kínából származik. Ha a kommunizmus lényege a hazugság, talán már egész Európa kommunista lett. Az antropológiai forradalom nyomulása legalábbis erre utal.
Mindeközben Amerika a woke mozgalommal próbál szembenézni a maga rabszolgatartó és rasszista múltjával, pedig az igazi ébresztőt Európában kell fújni, mert most nem az oroszok, hanem a kommunisták vannak a spájzban, sőt bentebb.
Surján László
