Mary Onuoha nevét érdemes megjegyeznünk. Nigériai származású keresztény asszony, aki egy londoni kórház nővére. Megkeresztelkedésére kapott egy kis aranykeresztet. Egész életében viselte. „Amikor csak ránézek, Jézusra, az ő szeretetére gondolok, és arra, hogy mennyire szeret engem és nekem viszont kell szeretnem őt” – nyilatkozta.

Az emberben felmerül a kérdés, hogy Európában az ékszerként viselt keresztény jelképek mennyire valós jelei az Istennel való kapcsolatunknak és mennyire dísztárgyak. Mary Onuoha nővér esetében a dísztárgy szerepet kizárhatjuk. Nemcsak a fenti szívet melengető mondat miatt, hanem azért is, mert ez a kereszt súlyos konfliktusba sodorta. 2013-ban szólították fel először, hogy ne viselje, mert „fertőzés forrása” lehet. Onuoha nővér visszakérdezett: Mi a helyzet a hidzsábbal vagy a hinduk karkötőjével? 2014-ben, majd 2015-ben is előálltak a főnökei a kereszt eltávolításával, de hiába. Erre fel 2018-ban más, szakmájától eltérő, adminisztratív feladatokkal bízták meg. Többen megkérdezték tőle, hogy miért is nem veszi le a nyakából a keresztet. A válasz: Nem akarok langyos keresztény lenni. Szeretem a munkámat, de Isten fontosabb. Végül 2020-ban, miután kilépett a kórházból, fogalmazhatnánk úgy is, hogy kiüldözték onnan, a méltatlan bánásmód miatt bírósághoz fordult. Pere szerencsés fordulatot vett. A bíró megállapította, hogy a ruhaviselésre vonatkozó szabályokat a kórházban önkényesen alkalmazták, és nem adtak meggyőző magyarázatot arra, hogy miért engedélyezték a sima gyűrűket, nyakkendőket, hidzsábokat és turbánokat, de a keresztet nem.

Az elvi, erkölcsi elégtételt tehát megkapta, és külön eljárásban fogják megítélni a neki járó kártérítés mértékét.

Mary Onuoha története fontos és időszerű. Egyrészt 82 nappal a választások előtt megmutatja, hogy mit élünk meg majd itt Közép-Európában, ha akadálytalanul ide is betör az antropológiai forradalom. Másrészt kaptunk egy követendő példát. Mennyi erőt meríthetünk egy tárgyból, ha nem ékszernek, hanem jelképnek tekintjük! Ha nem akarunk mi is langyos keresztények lenni, szükségünk is van erre az erőre. Levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a méltatlan támadásokra felelni kell, hogy az emberi jogainkat ne dobjuk oda minden szíre-szóra.

Köszönjük, Mary Onuoha!

Surján László