Nem tudhatjuk még, hogy falra hányt borsó-e a Bild október 29-ei kiáltványa, vagy valóban komoly változások kezdete. Ha igen, akkor a változások nem állnak majd meg a német határnál, ahogy a Wir schaffen das durva tévedése sem maradt meg német keretek között.

A kiáltvány bevezetője:

Világunk káoszban van, mi pedig ennek kellős közepén vagyunk. A Hamász Izrael elleni terrortámadása óta a gyűlölet új dimenzióját tapasztaljuk hazánkban – értékeink, a demokrácia és Németország ellen.

Az elmúlt napokból kiderül, mi pezseg és forr társadalmunkban régóta: Hazánkban sokan ellenzik életmódunkat. Emberek, akik az ártatlan civilek meggyilkolását ünneplik. Akik arra tanítják a gyerekeiket, hogy gyűlöljenek másokat, mert „hitetlenek”. Akik meg akarják tiltani a nőknek a szoknya vagy nadrág viselését. Akik megvetik az alaptörvényt és inkább radikális prédikátorokra hallgatnak. Kihasználják a toleranciát, mert más társadalmat akarnak.

Ezt nem szabad elfogadnunk! Ez nem folytatódhat!

Németországnak most NEM-et kell mondania! Az antiszemitizmusra, a mizantrópiára és mindazokra, akik nemet mondanak nekünk.

Mert oly csodálatos és szeretett hazánkban MINDEN ember méltósága sérthetetlen: Mindegy, milyen színű a haja, milyen nyelven beszél, miben hisz. Ezt meg kell védenünk! Ha most megbotlunk, elesünk.

Ezért a BILD kiáltványt fogalmazott meg.

Ez a mi Németországunk

Hazánk csak 2015 óta több mint hárommillió menekültet fogadott be, sok közülük az arab világból. Feltartottuk az „Üdvözöljük” táblákat. „Meg tudjuk csinálni!” ami Merkel kancellár mantrája.

Az közelmúlt eseményei azonban azt mutatják, hogy nem sikerült tisztázni, mit várunk el mindenkitől, aki ebben az országban szeretne velünk élni. Hogy nem akarunk életmódot váltani csak azért, mert vendégeink vannak.

Elfelejtettük, hogy van két szó, ami sokkal fontosabb, mint a „Meg tudjuk csinálni”. Ez a „Soha többé”! És a „Soha többé” most van! Azt jelenti: Soha többé antiszemitizmus Németországban, soha többé zsarnokság és rasszizmus. Mindez vonatkozik minden emberre, aki ebben az országban él.

A Kiáltvány 50 pontja:

1. Mindenkire, aki Németországban él, vonatkozik az Alaptörvény 1. cikke: „Az ember méltósága sérthetetlen.”

2. Számunkra nincsenek hitetlenek! Mindenki abban hihet, amiben akar – még a Mikulásban is.

3. Bárki, aki alkotmányunkat és jogrendszerünket nem kötelező érvényű ajánlások gyűjteményének tekinti, a lehető leghamarabb hagyja el Németországot.

4. Aki tartósan itt akar élni, annak meg kell tanulnia németül. Csak akkor értjük meg egymást, ha ugyanazt a nyelvet beszéljük.

5. Németországban mindenki békésen demonstrálhat meggyőződéséért. A szólásszabadság azonban nem foglalja magában az emberek fenyegetését, bántalmazását, kövekkel dobálást, autók égetését vagy a gyilkosok ünneplését.

6. Nem viselünk maszkot vagy fátylat; egymás arcába nézünk.

7. A tisztelet és a jótékonyság tartja fenn szabad társadalmunkat.

8. Történelmünk legsötétebb fejezetének hátterében Izrael biztonsága német nemzeti érdek! Ez azt jelenti: A zsidó nép biztonságáért való kiállás nem alku tárgya. Az izraeli politika bírálata természetesen megengedett.

9. Kérem legyen udvarias. Mondja: kérem, köszönöm.

10. Szívesen fogunk kezet üdvözlésképpen vagy búcsúzóul.

11. A rendőrséget „barátnak és segítőnek” tekintjük, nem pedig elnyomó erőnek vagy ellenségnek.

12. Sok német eszik sertéshúst. Persze nem mindenki. Apropó: 10 millió vegetáriánusunk vagy vegánunk van, mert a szabadság is a gyomron keresztül is érvényesül.

13. Az állam rendelkezik az erőszak monopóliumával. Az államilag kijelölt szerveken kívül senkinek nincs joga erőszakot alkalmazni emberek vagy dolgok ellen.

14. Elfogadjuk, hogy választott országgyűlésünk határozza meg együttélésünk szabályait, amelyeket független bíróságok ellenőrizhetnek.

15. A férfiak szerethetik a férfiakat és a nők a nőket. Akinek ezzel gondja van, az maga a baj. Szeress és engedj szeretni!

16. Még ha valaki nem érzi magát sem férfinak, sem nőnek, nem üldözik vagy büntetik. Hazánkban az állampolgárok szabadon gondolkodhatnak és akár furcsán is élhetnek.

17. A szociális ellátó rendszer nem munkaadó, hanem olyan intézmény, amely segíti az anyagi rászorulókat, a munkaképteleneket. Nem olyan embereket, akik nem akarnak dolgozni.

18. Tiszteljük az igazságszolgáltatást, mert előítélet nélkül ítél.

19. A nők bikinit vagy fürdőruhát viselnek az úszómedencében. És ha valaki meztelenül szeretne úszni a Balti-tengerben – az sem baj!

20. A nők és a férfiak minden tekintetben egyenlőek.

21. Egyenlőség a munkadíjban is (ott még utol kell érnünk)!

22. Ellentmondásosan és szenvedélyesen vitatkozunk, de nem sértegetjük az eltérő véleményen lévőket.

23. Toleránsak vagyunk a toleránsokkal.

24. És nincs toleranciánk az intoleranciával szemben!

25. Csak szilveszterkor használunk tűzijátékot, tehát amikor ez megengedett.

26. Nem égetjük el azoknak az országoknak a zászlóit, amelyeket nem szeretünk. Ez bűncselekmény!

27. Minden vallást tiszteletben tartunk, de egyértelműen elválasztjuk a vallást az államtól.

28. Azok a nők, akiknek viszonyuk van, nincsenek kiközösítve, nemhogy megverve vagy megkövezve! Válás esetén a közös felügyeleti jog a gyermekekre vonatkozik. Nem számít, ki okozta a házasság kudarcát.

29. Nem kell szűznek lenni ahhoz, hogy férjhez menj!

30. Bárki, aki védelmet kér tőlünk a politikai üldöztetés vagy háború ellen, megkapja. És sokszor még azok is maradhatnak, akik nem jogosultak rá. Nem várunk ezért hálát, még ha helyénvaló lenne is. De azt követeljük, hogy szigorúan tartsák be törvényeinket, és tartsák tiszteletben értékeinket és életmódunkat.

31. Nem házasítunk ki gyerekeket. És a férfiaknak nem lehet egynél több felesége.

32. A nők – a férfiakhoz hasonlóan – maguk döntik el, hogyan öltözködnek, kivel barátkoznak, kit szeretnek, mennek-e inkább klubba vagy templomba, kire szavaznak, és milyen szakmát választanak.

33. Németország a grillezők országa. A parkban egy piknik után magunkkal visszük a szemetet.

34. A kések a konyhánkba valók, nem a zsebünkbe.

35. Adót fizetünk, mert tudjuk, hogy ez az állam alapja.

36. Amikor egy nő nemet mond egy férfinak, az végleges és abszolút. Minden további szexuális zaklatásnak vagy nemi erőszaknak minősül.

37. Mindenkitől elvárjuk, aki nem munkaképtelen, hogy keressen munkát és gondoskodjék a megélhetéséről – még akkor is, ha a szociális segély vagy az állampolgári jövedelem kezdetben magasabb a keresetnél.

38. Németországban tankötelezettség van. Hiszünk az oktatás és a tanulás fontosságában.

39. Időskorúak és mozgássérültek számára átadjuk a helyeinket autóbuszokon és vonatokon.

40. Egészségére, Németország! A sör és a bor az itteni kultúránk része. Tartsd tiszteletben, de ha nem akarsz inni, ne tedd.

41. Hogy egy szoknya milyen hosszú vagy rövid, azt kizárólag az azt viselő nő dönti el.

42. Azok, akik nem tudják elviselni politikusok, hírességek, istenek vagy próféták karikatúráját, nincsenek jó helyen Németországban.

43. A média megkérdőjelezi a politikusokat, de mi általában bízunk abban, hogy a választott tisztségviselők őszintén és az emberek jóléte érdekében döntenek.

44. A becsület nem a legerősebb jogát jelenti.

45. A tisztelet és megbecsülés ugyanolyan természetes a közösségi hálózatokban, mint a szupermarketekben vagy az irodákban.

46. Igyekszünk óvni a környezetet és kímélni az erőforrásokat. A fenntarthatóság a jövő.

47. A gyermekek Németország szívében vannak. Nem verik, hanem segítik őket.

48. A nőkre ráfütyülni vagy leszólítani őket zaklatás.

49. Fiúk és lányok együtt indulhatnak iskolai kirándulásokra, sportolhatnak, úszhatnak együtt.

50. Az életet szeretjük, nem a halált.

Első pillanatra akár lelkesedhetünk is: végre vannak németek, akik rájöttek: a helyzet tarthatatlan: hiába készek a befogadása, ha a bevándorlóknak egészen más elképzeléseik vannak a németországi életről.

Alaposabban megnézve az ötven pontot, kiderül, hogy némelyik csak azért áll külön, hogy meglegyen az ötvenes szám. Ez még nem baj persze. Alapvető hiba azonban, hogy a kiáltvány üzenete az, hogy vagy megtartod a „házirendet”, vagy menj máshová. Arról azonban nem esik szó, hogy ezt miként lehet megvalósítani. Jó látjuk, hogy a kitoloncolás sikertelen, és vannak esetek, amikor a „házirendet” a valódi menekültek sem tartják meg.

A kiáltvány kiáll olyan dolgokért is, amelyek németek egy része számára sem elfogadhatók. Értékként kezeli az egyneműek párkapcsolatát, mintegy bátorít a házasság előtti nemi életre és a házasságtörésre.

A vallásszabadságot elismeri ugyan, de a mikulást emlegetve gúnyosan beszél róla. A vallásos embereket sértő megnyilvánulásokat nem ítéli el, sőt azok elviselését tartja normálisnak.

Szerepel a Kiáltványban számos olyan pont is, amelyek helyesek ugyan, de nem részei a mindennapi gyakorlatnak. Ilyennek látom az ülőhelyek átadását járműveken az idősek és mozgáskorlátozottak számára. Ez sajnos már nem általános, de ha már fontosnak tartották itt szerepeltetni, a várandós asszonyokat is meg kellett volna említeni.

Egészében véve a Kiáltvány céljával maximálisan egyet lehet érteni. Nem hallgatható el viszont, hogy a „házirend” egy értékválságban elő ország tükörképe.

Ennek ellenére hasznos lehet, mert sokak ki nem mondott véleményét tükrözi, s talán ez cselekvésre készteti a kormányzatot is. A következő napokban már látható lesz, hogy van-e fogadókészség a politikai vezetők körében.

Surján László
A szerző korrábi miniszter és EP-alelnök, a KDNP tiszteletbeli elnöke, az MKDSZ társelnöke, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapítója