Az emlékezet és az identitás ikertestvérek. Egy nemzet önképét múltjának nagy egyéniségei és történelmének eseményei is alakítják. Ha meggondoljuk, így van ez a családban is. Szüleink és nagyszüleink személyisége, életük eseményei beépülnek a családi tudatba és formálják azt.

Az emlékezetpolitika egy kormányzó erő számára legitimációs igazolás is. Nem csak a választópolgárok döntése bízta rájuk az ország kormányzását, hanem jól láthatóan azt az utat járják, amit nagy elődeik.

Egy politikai erő törekvéseinek irányát mutatja, hogy a számtalan történelmi hős, esemény és korszak közül melyiket választja megemlékezése tárgyául.

Legyünk konkrétak. Egy kormányzat, amelyik szuverén magyar, de egyben európai és keresztény államot épít, nyilván emlékezetének élére az államalapító királyt teszi. Az is érthető, hogy miközben a birodalmi törekvések ellen harcol, előkelő helyre kerülnek történelmünk szabadságharcosai. A másik politikai csoportosulás tagjainak értékrendjében első helyen a haladás áll, ezért forradalmárokat keresnek eszményképnek, olyanokat persze, akik ma is vállalhatók.

Az emlékezet – legyen az egyéni, családi vagy nemzeti – főleg az ünnepeken és évfordulós rendezvényeken mutatkozik meg. Az ember, akiről személyes ünnepén megemlékeznek, azt kapja, amire nagy szüksége van, az odafigyelést és megbecsülést. Amikor a családi közösség megünnepli tagjainak születés- és névnapját, saját összetartozását is erősíti. A nemzeti ünnepek és évfordulós megemlékezések a nemzeti egységet erősítik. Történelmünknek számtalan közös tiszteletet érdemlő személyisége van és olyan eseménye, amire büszkék lehetünk. Egyértelműen ilyenek a tudomány, a művészet, az irodalom területén maradandót alkotó magyarok, vagy a sikeres sportolók. Nem kevésbé a nagy államférfiak, akkor is, ha megítélésükben van némi különbség. Van, aki Kossuthot tiszteli jobban, és van, aki Széchenyit, de senki nem vonja kétségbe hazaszeretetüket.

A nemzeti emlékezetpolitika feladata, hogy felmutassa a közös tisztelettel övezett történelmi személyiségeket és eseményeket.

Így válnak ünnepeink alkalmassá arra, hogy felélesszék a teljes nemzeti egység halványuló reményét.

Harrach Péter