Miniszterelnök úr Tranziton elmondott beszédének szerintem kifejezetten érdekes és fontos része volt, amit a mai, versengő politikai irányzatok emberképéről mondott. Nevezetesen, hogy
a kommunisták és a mostani liberálisok is azt mondják, hogy az életben te magad vagy a legfontosabb
– mondjuk a kommunisták elvben épp az ellenkezőjéből indulnak ki, de materializmusuk miatt végül mégis ide jutnak.
A jobboldali-konzervatív felfogás ezzel szemben azt képviseli, hogy
vannak a világban fontosabb dolgok az egyénnél: család, haza, Isten és a vele való kapcsolat.
Ezen a felfogáson belül a klasszikus konzervatívok ezeket a dolgokat egy észszerű rendszer mellett rendezik el (nekem ez egy kicsit rideg, egyoldalúan racionális felfogás). A kereszténydemokrata ág szerint pedig vannak ezek a szent dolgok, amelyek köré az emberek élete eredendően rendeződik…
Egy másik számomra érdekes rész az volt, amikor a hatalom, a politika és a nemzeti sikerek kapcsolatáról beszélt, idézve az evangéliumokat is („Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók”). Orbán Viktor szerint a hatalom a közös cselekvés képessége, a politika célja pedig, hogy elmagyarázva a helyzetet (tehát nem erőszakos úton, hanem meggyőzéssel!) létrehozza ezt a közös cselekvést.
Csak az a nemzet tud hosszú távon sikeres lenni, ahol az ország vezetői képesek végrehajtani ezt a távolról sem egyszerű feladatot.
(Hogy mennyire nem az, ezt épp a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelezhető magyar baloldal demonstrálta azzal az egész Európában példátlan bravúrral, hogy a rendszerváltás utáni kétharmadról indulva 2010-re sikerült majdnem lenulláznia magát).
Végül, de nem utolsósorban érdekesnek találtam miniszterelnök úrnak a magyar nyelvre vonatkozó eszmefuttatásait, szoros összefüggésben a magyar kultúráról és történelmi sorsról („flow”) vallott elképzeléseivel. Az, hogy a magyar nyelv egyedisége és elszigeteltsége egyfajta többlet kreativitást tesz lehetővé a nyelv beszélői számára, egy olyan népszerű elképzelés, amit nyelvészetileg nehéz bizonyítani – mindenesetre folynak ilyen irányú vizsgálatok (lásd például a „Recepció és kreativitás” tudományos könyvsorozatot). Az viszont egészen biztos, hogy
ennek az egyedi és elszigetelt nyelvnek a megőrzése mindenképp többlet felelősséget ró ránk a nagy világnyelvek beszélőivel szemben a nyelvművelés tekintetében.
Ahogy Orbán Viktor is hangsúlyozta: „Csak egyetlen esetben nem tűnik el a magyar nyelv, kultúra és történelem, ha azt fenntartjuk.” Ezért „magyarnak lenni egy küldetés, valószínűleg a világ egyik legszebb küldetése.”
Hojdák Gergely