Magyarország alkalmatlan. Nem méltó az EU vezetésére a jövő évben. Orbán Viktor alkalmatlan. Diktátor. Despota. Nem méltó arra, hogy az EU-t soros elnökként vezesse majd. Még a szülővárosának focicsapata elleni barátságos mérkőzésre sem szabad kiállnia egy német csapatnak.

Agyrém, mondhatnánk, ha nem érzékelnénk azt az iszonyatos agymosást, amin derék germánjaink átestek, akik elől állami médiájuk még a franciaországi migránsfelkelést is eltitkolta. Igaz, a gall média sem jobb, ők egyszerű éhséglázadásnak állítják be a valójában polgárháborúra emlékeztető történteket, ahol első sorban épp a nekik épült, befogadásukat szolgáló intézményeket zúzták szét a migránsok sokadik nemzedékei.

Itt nem arról szól a történet, hogy a bevándoroltak alkalmazkodnak. Ők párhuzamos társadalmat alakítanak ki, majd ezt – miután szépen „kiszülik” az őslakosságot – rákényszerítik a már kisebbségben maradtakra. Mindezt megelőzendő zömében afrikai országaikból sem kellet volna gyarmatot csinálni anno. Aztán Nyugat-Európa nemzeteinek nem kellett volna hagyni, hogy főként újvilági multik tulajdonosai vegyék át a hatalmat országukban, uniójukban és pénzeljék az életerős déli férfiak migrációját. De hagyták, és még segítettek is saját kultúrájuk és vallásuk felszámolásában. Ne csodálkozzanak hát, ha az önként elkerült keresztény templomaik helyett mecsetbe kell majd menniük. Ha élni akarnak.

Akik eddig összeesküvés-elméletnek kiáltották ki mindazt, ami ma már egyre nyilvánvalóbb valóság, most bizonyosságot nyerhettek: miután a német kormányban már van tengerentúli állampolgárságú tisztségviselő, pár napja az EU-ban is ilyen személyi iratokkal rendelkező hölgy alakíthatta volna az EU versenypolitikáját, ha a gerjedő botrány miatt egy nap alatt vissza nem szívják a kinevezést. De már láthatóan nem titkolnak semmit. Az összeesküvés már nem elmélet. Gyakorlat.

Mindezek következménye egy új világrend kialakulása. Végre tudatosulnia kellene mindannyiunk buksi fejében, hogy semmi sem lesz már soha többé olyan, mint volt. És sajnos nem igazán tudjuk, milyen is lesz a „szép új világ”. Huxley utópiája jut az ember eszébe, amitől nem lesz túl derűs. A globalizált zsebmédia által elkábított „boldog nép” meg „A vihar” Mirandájaként tekint majd Róma bukása előtti állapotokban leledző – értsd hedonisztikus örömöket hajszoló – társadalmunk biológiai elemeire, az egykori hús-vér emberekre: „Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek.” Hátborzongató ez az állapot, bicskanyitogató az aljasság, amellyel előkészítették, a hidegvérű lelketlenség és gonoszság, amellyel kivitelezik.

De közben félnek is. Zavarjuk őket mi, kicsiny Magyarország. Mert túl jó példák vagyunk arra, hogy nélkülük, agyamentségeik elfogadása nélkül is tudunk létezni. Észveszejtő számukra, hogy nem hódoltunk be. Hogy féljük és szeretjük Istent. És félelmetes a jövőkép, ami agyukban kivetül: a vélhetőleg konzervatív irányba kilendülő jövő évi uniós választási inga. Az meg már egyenesen rémületes, hogy a júniusi választás utáni fél évben Orbán Viktor lehet az EU vezére, és így ő alakíthatja ki majd az intézmények struktúráit, adhatja meg a szellemi irányvonalat.

Ezért kiáltanának már most ki minket alkalmatlannak azok, akik mára ragyogóan bizonyították saját alkalmatlanságukat.

Pálmai Tamás