Nem árt, ha az embernek vannak példaképei. Egy jó példa követése felemeli, akár hőssé is teheti az embert. Ilyen példakép lehetne például Willy Brandt német kancellár, aki 1974-ben lemondott, mert titkáráról kiderültek a kommunista NDK-val való kapcsolatai. Brandt teljesen ártatlan volt az ügyben, de azt mondta, hogy Németország kancellárjára gyanú árnyéka sem vetülhet.
Lehet, hogy hasonló magaslatra lép fel a napokban Bulgária miniszterelnöke. Példanélküli volt az a herce-hurca, ami a bolgár-magyar Európa bajnoki selejtező körül kialakult, és amit budapesti fotel-drukkerként semmiképp nem értettem. Most olvasom, hogy mindez azért történt, mert a Bolgár Labdarúgó-szövetség az ellenük tüntető szurkolóktól félve – a rendőrséggel egyeztetve – nyilvánította zártkapussá a mérkőzést, majd új helyszínt keresgéltek, hogy a tüntető drukkereknek esélyük se legyen kívülről megzavarni a meccset. Végül ez sem jött össze, és az egyre nagyobb nyomás miatt maradt a fővárosban a mérkőzés. Ami a pályán történt, azt jól ismerjük, a számunkra kedvező döntetlen csak a meccs végén, egy balszerencsés bolgár öngól révén született meg. Az ember azt gondolná, hogy a stadionból kizárt tömeg dühe ezután a játékosok ellen fordult, de nem ez történt. A drukkerek dühe a Bolgár Labdarúgó-szövetségre zúdult, majd az igen heves tüntetés erőszakba csapott át: autók égtek és emberek sérültek meg, az ágyúk – szerencsére csak a vízágyúk – működtek.
Az eset óriási botrányt váltott ki Bulgáriában, és napok óta alig tér magához a közvélemény. A meccs tehát, pontosabban az azt követő tüntetés belpolitikai válságot robbantott ki. Már pénteken menesztették a belügyminiszter-helyettest. De a lavina itt nem állt meg. Denkov miniszterelnök nem bűnbakot keres, hanem a felelősök büntetését akarja. Sajóhírek szerint azt nyilatkozta, hogy „amennyiben Kalin Sztojanov belügyminiszter nem érti meg, hogy ez rendkívüli helyzet, és rendkívüli büntetést von maga után, akkor ő maga él a lemondás lehetőségével”. És itt jön a mondat, ami miatt Nyikolaj Denkov pártállástól függetlenül minden politikus példaképévé vált: Nem lehetek olyan kormány miniszterelnöke, amely embereket ver össze az utcán.
Hogy mi lesz még ebből Bulgáriában, nehéz felmérni. Nekünk azonban 2006 október 23-a jut az eszünkbe, ahol a fejre célzott gumilövedékek nemcsak véres sebeket okoztak, hanem kifolyt szemeket is, a felelősöknek viszont a szemük sem rebbent, sőt a szemlőhegyi szemkilövetők ma is ott dörömbölnek a hatalom kapujában. Vajon eszébe jut-e néha Gyurcsány Ferencnek, hogy politikai esélyeit ekkor vesztette el? Az elmúlt majd két évtized azt jelzi, hogy végleg. A hazai politikai szemét veti-e Szófiára a szemét?
Surján László
