Ha a rossz szomszédság török átok, akkor a jó szomszédság áldás. Ez az áldott állapot nem érhető el, ha folyton folyt azt kiáltjuk: „vesszen Trianon”. De az, hogy a Kárpát-medence lakói szeressék egymást, az igen. Erre kaptunk indítást Anthony Parankimalil atyától.
Megdöbbentő, sokak számára dühítő, felháborító mondatot hallhattunk tőle. Ez az indiai származású karizmatikus szerzetes Páli Szent Vince rendjéből épp Trianon századik évfordulóján jelentette ki: „Trianonnak helye van Isten tervében!” A bosszúálló, a legalább részleges revíziót követelő magyar embert mélyen megütheti ez a mondat. Pedig Anthony atya nem ellenséges velünk. Őt az öt részre szaggatott hazánk Krisztus öt sebére emlékeztette. Javaslata: ki-ki aszerint, hogy melyik országba került, imádkozzon a népért, amelyik ott él. Ez az Isteni terv lényege, s ehhez megkaptuk eszközként a Szeretetláng mozgalmat.
Anthony atya arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az ősegyházat nem üldözték volna, a hívek mint egy kis zsidó szekta élték volna békében az életüket, s a kereszténység velük együtt régen eltűnt volna a föld színéről. Erdő Péter bíboros 2023. augusztus 20-án azt mondta: „Van egy álmom, hogy Európa népei békében, szeretetben élnek együtt.” Fábry Kornél szerint a bíboros „álma” úgy teljesedhet be, hogy elkezdünk imádkozni. Erre intett bennünket Anthony atya is. Isten a lelkek javát nézi. Anthony atya azt mondta, hogy Magyarország „csak” földi területeket vesztett, de a mi hazánk a mennyben van. Minél többet imádkozunk másokért, annál áldottabbak leszünk mi magunk, és így menekül meg az egész magyarság is.
Bizonyára vannak, akik ezt a megközelítést hamisnak, gyávának, megfutamodásnak tartják. Egyfajta árulásnak. Olyannak, ami még Juhász Gyula tanácsának se felel meg. („Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.”) Annyiban igazuk van, hogy egy lélektelenül akár naponta elmormolt Üdvözléggyel nem jutunk semmire. Az is igaz, hogy Juhász Gyula szavai ma már nem érvényesek: gondolni ugyan kell Trianonra, de beszélni is kell róla, mert a Rákosi-Kádár idők hallgatási parancsa nemzedékeket fosztott meg attól, hogy a tényeket ismerjék.
Gondolkodásunk mérlegkészítéssel kezdődjék: Száz év alatt mit értünk el? Ha őszinték vagyunk, ki kell mondani: semmit. Ezt pedig akár gyarló imával is elérhetjük…
De ne vicceljük el a kérdést. A keresztények számára az egyik legnehezebben teljesíthető isteni parancs az ellenségszeretet. Ezzel – Trianon kapcsán – még nem próbálkoztunk. Pedig a diót lehet, hogy épp ezzel tudnánk feltörni. Az jár jó úton, aki imádságos lelkülettel közeledik egy szlovákhoz, vagy más nemzetbelihez, és megpróbál beszélgetni vele közös dolgainkról. Ha a 19. században nem tagadjuk meg tőlük mindazt, amit ma követelünk tőlük, talán megmaradhatott volna az ország területi egysége. Késő már, de jobb későn, mint soha. Próbálkozzunk követni Anthony atya javaslatát.
Az előző rész: https://mkdsz.hu/magyarorszag-te-az-ur-kedvese-vagy-2/
A következő rész: https://mkdsz.hu/barcsak-en-is-magyar-lennek/
Surján László
Fotó: Somorjai Ede / facebook.com/groups/pilisszanto
