Minden év szeptemberének elején fokozottan figyeljük az oktatással kapcsolatos történéseket. Az nem újság, hogy ingyenes a tankönyv, ingyenes vagy kedvezményes az étkezés és a jogsi, és második éve az sem újdonság, hogy többen jelentkeztek a pedagógusszakokra.

Az már inkább, hogy sok tanár visszatért a pályára, nyilvánvalóan az évek óta folyamatosan növekvő fizetéseknek köszönhetően. Az is jó hír, hogy az ezekre a szakokra jelentkezők száma is jócskán megnőtt.

Itt is szerepet játszhatnak a jobb kereseti viszonyok, amik még jobbak lesznek, mire ezek a hallgatók végeznek.

Ezeket a jó híreket Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar vezetője, gyakorló gimnáziumi igazgató, a miniszter vagy az illetékes államtitkárok közölték a különböző felületeken.

Nemcsak a felvételi hírek pozitívak, hanem az a tény is, hogy a tanárok visszatértével csökkent a tanárhiány, a szülők megkönnyebbültek a közoktatás alsó és középső szintjén egyaránt.

Azonban mégsem mondható el, hogy mindenki örül. Az egyik pedagógus-szakszervezet máris sorolta kifogásait. Erre utalt például Rónai Egon műsorvezető az ATV-ben, hogy ti. „most nem a pedagógushiány miatt tiltakozik a szakszervezet, hanem a tanárok túlterhelése miatt”. Tudjuk, hogy az oktatási ügyekhez mindenki ért, de nem lehet nem észrevenni, hogy valakiknek valami negatívumot mindig ki kell találni a baloldali mozgalmárok körében.

Meglepő volt hallani Hiller István volt MSZP-s oktatási minisztert, aki szintén ebben a műsorban bejelentette, hogy csapatával 12 pontos akciótervet dolgoztak ki, mert szerinte „a magyar oktatáspolitika visszament a 70-es évekbe”. Azt is mondta, hogy „Magyarországon 27 % a funkcionális analfabéták száma, tehát meg kell tanulni írni, olvasni, számolni, szöveget érteni”. Továbbá „meg kell tanulni legalább egy idegen nyelvet”.

A hallgató meg úgy érzi, hogy ő ment vissza ezekkel a kívánságokkal a régi időkbe, mert ezek már több évtizedesek, ráadásul többségük már megvalósult. Ami talán új volt nála, az az, hogy „azok, akik hosszú távra terveznek, tanuljanak meg egy keleti nyelvet, a kínait vagy a japánt”.

Ugyanakkor nem válaszolt a moderátor két konkrét kérdésére: „van-e elég tanár?” és „Magyar Péternek dolgozott-e ezen az anyagon?” Viszont politikusi vágyait kifejezte: „abból indulok ki, hogy kormányváltást akarok. Azt szeretném, ha minden baloldali a baloldali egységre szavazna”.

Bizony látjuk, hogy a régi szocialista és SZDSZ-es korifeusok (pl. Horn Gábor, Magyar Bálint, Kéri László és neje, Lendvai Ildikó, Katona Tamás stb.) visszatértek, és kiálltak a magamutogató figura mellett.

Adódik tehát a kérdés: Hogy is állunk a múlttal?

Molnár Judit