„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes” (Lk 1,28)

A mai ünnepünk eredete Szent István királyra vezethető vissza, aki az ország jövőjét reménytelennek látva, halála előtt (1038) felajánlotta azt Égi Édesanyánknak ezekkel a szavakkal: „Ég királynője, e világ jeles újjá szervezője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik istenhozzádot mondván a lelkemet a te kezedbe ajánlom”. Erre a védelemre azért volt szükség, mert az ország jövője bizonytalan volt. Fia, Imre herceg meghalt, a pogányág erősödött. Több mint 800 évvel később, 1896-ban pedig XIII. Leó pápa erre az eseményre hivatkozva Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) néven új főünnepet ajándékozott nemzetünk számára. X. Szent Piusz pápa az ünnepet október 8-ra tette.

A magyar történelemnek sok fájó pontja van. Mi nem pusztán voltunk, hanem megmaradtunk. Égi Patrónánk, Mária megsegített. Az országot nem törte meg sem a tatárdúlás, sem a 150 égig tartó török uralom, sem a különböző nagyhatalmak hódító törekvései.

A ma divatos hamis ideológiáknak is ellenállunk, noha van egy megtévesztett réteg, akik behódolnak.

Szűz Mária mindig szerényen, csendesen, szinte láthatatlanul segített. Mindszenty József bíboros Szűz Mária segítségében bízott a háborút követő kommunista diktatúra idején is. Nagyboldogasszony ünnepén (1947. augusztus 15.) „Boldogasszony évet” hirdetett. Ebben az időszakban Magyar Nemzeti Kongresszust szervezett. Ezen belül Szent István király felajánlását megerősítette. A Boldogasszony év során nagy zarándoklatokat szervezett, amelyeken úgy mutatta meg Szűz Máriát, mint Égi Édesanyát, akihez a magyar nemzet fiai, mint édesanyához fordulhatnak.

1947. október 8-án Magyarok Nagyasszonya ünnepén, a püspöki kar jelenlétében erről így beszélt. „A Magyarok Nagyasszonya tisztelet nem más, mint egy árva, ágtalan, megtépett, megszaggatott nemzetnek odahanyatlása Isten Anyjának és a nemzet anyjának a lábai elé; kitárjuk a sebeket, elpanaszoljuk a keresztjeinket, csalódásainkat, megmutatjuk arcunkon a szégyenpírt, amit hordozunk, és jólesik neki kitárni azt, amit az ember édesanyja előtt szokott kitárni.”

A Boldogságos Szűz Mária csendes jelenlétét, segíteni akarását, közbenjárását fejezi ki a következő történet. Történelmi feljegyzések szerint a XVI. században Budavár bevétele előtt a templomban levő egyik szép Mária szobrot befalazták, nehogy az akkor már fenyegetően jelenlevő törökök kárt tegyenek benne. Sok évvel később az emberek már nem tudtak a befalazott szoborról, de továbbra is kérték Mária közbenjárását. Ő reményt adott számukra. Amikor 150 év (1686) múlva a templom is felszabadult, az eléje felhúzott fal leomlott és szobor újra láthatóvá vált. Az eseményt úgy értelmezték, hogy nemzetünk égi védelmezője a Boldogságos Szűz Mária csendesen, láthatatlanul, de mindvégig jelen volt, és reményt adott nekünk.

A mai ünnepen mondjunk köszönetet Magyarok Nagyasszonyának azért, hogy nemzetünk történelmében és mi egyéni életünkben is jelen van és segít. Kérjük őt, hogy továbbra is járjon közbe értünk!

Surján László

Kép: Magyarok Nagyasszonya – üvegmozaik a békéscsabai Páduai Szent Antal plébániatemplomban / Wikipedia