Rendszeresen eljut hozzám egy beszámoló, pontosabban imakérés Kárpátaljáról. Ezt, ahogy mondják, anonim formában meg kell osztani mindazokkal, akik hisznek a nemzeti összetartozásban, s akik képesek nemcsak a kárpátaljai magyarok, hanem az ott élő minden ember érdekében fohászkodni.

A baj, a háború nem válogat. Nemzetiségtől függetlenül keseríti az életet.

A háború mindannyiunk életére hatással van, de ez a hatás nagyon közvetett. Élvezzük a védőernyőt, amellyel a politika csökkenti a ránk eső terheket. Éljük a megszokott életünket. Nyugat-Ukrajna, a front és a pusztulás messze van, és nem szembesülünk azokkal a szenvedésekkel, amelyek Budapesttől alig három-négyszáz kilométerre reménytelenségbe taszítják az embereket.

Íme egy részlet a tegnap érkezett levélből:

„Ma legfőképpen azért kérlek Titeket, hogy imádkozzatok reményért.

Mostanában sokszor szembesülök azzal, hogy amikor valaki beszél a helyzetéről, vagy a családja helyzetéről, nem tudom, mit válaszoljak. Mit mondjak például annak a régi lelkibeszélgető-társamnak, aki egyedül neveli a kislányát, és akinek az egyetlen támasza a világban a bátyja, akinek most a munkahelyén azt mondták, hogy nem tudják így tovább alkalmazni, muszáj (mert a cégeket kényszerítik erre) jelentkeznie a katonai parancsnokságon. Ha bemegy, valószínűleg elviszik. Ha nem megy be, teljesen pénz nélkül maradnak mind, és amúgy is bármikor elkaphatják az utcán.

Rengetegen vannak ez elé a választás elé állítva. Pár hetük maradt az embereknek, hogy jelentkezzenek, aki nem, annak ellehetetlenítik az életét. Mit lehet ezekben a helyzetekben mondani? Túlságosan is ‘olcsó’ dolog lenne Isten szeretetéről és az örök életről beszélni ilyenkor… Talán csak meghallgatni lehet. De mégis, annyira fontos lenne, hogy legyen valami remény; hogy a perspektívát felfelé meg tudjuk jeleníteni valamilyen módon! Imádkozzatok ezért, kérlek!”

Végezetül álljon itt egy ima, ami átfogóan az Úristen elé viszi a legfájóbb dolgokat:

Urunk és Istenünk! Kárpátaljai testvéreinket hozzuk most eléd. Hálát adunk azért, hogy meg akarnak maradni a Veled való közösségben. Kérjük, add meg nekik a reménység ajándékát, hogy minden lehetetlennek látszó helyzetben felismerjék azt, ami békességükre szolgál.

Védelmezd, Urunk, azokat a férfiakat, akiket katonának vittek. Te védd meg testük és lelkük épségét, és vezéreld haza őket a családjukhoz.

Azokért a családokért kérünk, akik a behívástól való félelemben élnek. Őrizd meg szívüket és értelmüket a Te békédben!

Kérünk, Urunk, a külföldre kényszerült kárpátaljai fiatalokért! Ne engedd, hogy elvesszenek a világban! Segíts nekik, hogy értelmes tevékenységre és közösségre találjanak – és add meg nekik is a békét!

A szétszakadt kárpátaljai családokért kérünk Téged, Urunk! A távolság ellenére is tartsd meg a házastársak egységét, és segítsd őket a mihamarabbi találkozás felé!

A Kárpátalján egyedül maradt idősekért kérünk Téged, Urunk! Te legyél társuk a magányban, és küldj hozzájuk jólelkű segítőket!

Kérünk a háborúban elhunytakért – vedd lelküket magadhoz, hogy a Te végtelen szeretetedben mindörökre a Te békédben örvendezzenek!

Segíts, Urunk, hogy a kárpátaljai nemzetiségek között megmaradjon a békesség.

Add, Uram, hogy a sötétségbe a Feltámadt Krisztus fényét vihessük, mindenhová, ahová küldesz minket! Segíts felismernünk ezeket a helyzeteket, és add meg az erőt és a bátorságot, a Te Szentlelkedet, hogy a Te képviseletedben cselekedjünk!

Az imaközösség, ahová a kérések érkeznek, minden kedden, lehetőleg hét órakor fohászkodik a kárpátaljai kérések teljesüléséért. De az időpont kevésbé fontos, mint az, hogy minél többen kérjék az Úristen segítségét. Pünkösd közeleg. Kérjük a Szentlélek kiáradását, hogy mutasson kiutat kárpátaljai testvéreinknek.

Surján László