„A háború a diplomácia folytatása más eszközökkel” – mondta Carl von Clausewitz, a híres porosz hadtudós. Ugyanez igaz a tiszás „rendszerváltásra” is: az hatalomtechnikáját tekintve pontosan a Fidesz-rendszer folytatása még nyíltabb arroganciával, annak kimondott értékei (pl. nemzetben gondolkodás, jobb időkben polgári kultúra, egyházak támogatása, szociálpolitika, stb.) nélkül.
A közösségi médiában futótűzként terjed az RTL Klubtól igazolt kormányszóvivő, Szondi Vanda legutóbbi alakítása, aki Gulyás Gergelynek még kemény kérdéseket tett fel az egykori Kormányinfókon, most viszont ugyanazon a poszton máris a terelés és a hárítás nagymesterévé vált. A kérdésre, miszerint mi hangzott el a kormányülésen arról, hogy Magyar Márton, a miniszterelnök testvére négymillió forintot fizetett Bangó Sándornak, a Szőlő utcai ügy koronatanújának, pökhendi módon azt tudta válaszolni: „bocsánat, egyáltalán nem került szóba, semmilyen szinten föl sem merült, és nincs is hozzá köze a kormánynak, hiszen itt van egy vizsgálat, független testületek végzik ezt, semmi köze a nyomozáshoz a kormánynak.” Igaz, a másik kormányszóvivő, Magyar Éva sem volt sokkal hitelesebb: szerinte nekik ezen „nem kell gondolkodni”. Végül is mért is kellene a rendszerváltás óta a legsúlyosabb karaktergyilkossági (rágalmazási?) ügyről bármit is gondolnia a kormánynak vagy a kormányszóvivőknek, akik nem kis részben emiatt jutottak hatalomra, és amely ügyben a miniszterelnök testvére is érintett lehet?
És a független-objektív (pardon, ma már propaganda-lakáj) média pontosan hány cikket is írt erről? 1, azaz egy darabot (Telex) a „Zsoli bácsiról” szóló közel 850 cikkével szemben. Kérem szépen, nincs itt semmi látnivaló…
Vagy nem tudom, feltűnt-e Önöknek, hogy Magyar Péter – akinek penetráns parlamenti vitastílusát még Szabó Tímea és Tordai Bence is megirigyelhetné – egyszerűen „Magyarország” nevében beszél Brüsszelben, nem hangsúlyozva ki külön, hogy legalább 2,45 millió ember nem őt akarta képviselőjének? Hogy ez teljesen természetes és magától értetődő? Orbán Viktor a maga 3 millió szavazójával mégis évekig hallgathatta ezt a kritikát az akkori ellenzéktől…
És azt tudják, hogy a törvénykezés teljes átláthatóságát, demokratizálását, széles körű társadalmi egyeztetéseket ígérő Tisza párt hány törvényjavaslatáról egyeztetett eddig legalább az ellenzéki pártokkal? Jól sejtik: 0, azaz nulla darabról. Mindezen törvények között csupán olyan „csekélységek” szerepeltek, mint például a Lex Orbánnak keresztelt alkotmánymódosítás (visszamenőleges hatállyal, hogy Orbán Viktor ne lehessen többé miniszterelnök), a Nemzeti hitvallás száműzése a közintézményekből vagy éppen a benzinár (és potenciálisan a kamatstop) kivezetése.
Magyar Péternek az előző politikai rendszerben beiktatott közjogi méltóságok (Sulyok Tamás, Polt Péter, Windisch László alias Varga Judit új élettársa) elleni hadjáratáról már ne is beszéljünk. Összehasonlításul: a Fidesz-kormányok a legtöbb előző rendszerben beiktatott közjogi méltóságot, köztük Göncz Árpádot és Sólyom Lászlót a helyükön hagyták. Ugyanígy ne firtassuk a tömeges minisztériumi elbocsátásokat, amire Ruff Bálint kancelláriaminiszter utolérhetetlen cinizmussal, ugyanakkor nulla férfiassággal reagált.
Mi következik mindebből? Talán az, hogy az ember ösztön- és érdekvezérelt lény, így az elnyomás és az áldozatiság is felcserélhető kategóriák (röviden: ember embernek farkasa)? Bár a mostani tendenciákat látva ez egyáltalán nem áll messze a valóságtól, azért ne legyünk ennyire cinikusak. Az is kiderül mindebből, hogy az erkölcs (nem moralizálás!) és az alkotmányos, intézményes rend egyáltalán nem csupán hangzatos szlogenek, hanem a normális emberi együttélés és a jó kormányzás garanciái. Enélkül marad a napi politikai mocsár – és persze az abszolút filmszínház.
Békés János
