A proletárdiktatúra után ez a nyolcadik önkormányzati választás. Harmincnégy év telt el. Önkormányzati képviselők, ha emlékezetem nem csal, most jelentek meg először utcai plakátokon.

A mi kis utcánkban még polgármesterek sem mutatták ekképp magukat. Most pedig itt virít a kormányoldali jelölt, vidáman mosolyog. Reméljük, hogy a mosoly nem hervad le róla június 9-én. Kihívójáról, kihívóiról semmit nem tudunk. E persze nem garancia, mert

a kampány az utcáról jórészt beköltözött a képernyőkre. Ez nyeli a pénzt, de nem hozza biztosan az eredményt.

Nálunk például az előválasztáson három jelölt volt. Az első a maga két farkával lóhosszal nyert, míg a második, akiknek a Facebook és Google reklámjai elárasztottak mindent, csak mintegy harmadannyi szavazatot szerzett, mint a győztes.

Ez még nem indokolná, hogy írjak a kampányról. Az késztet az írásra, amit az utcán láttam, pontosabban amit nem láttam. Nem láttam a több párt által támogatott jelöltek plakátján a támogatókat. Ott vannak persze a plakát alján szép sorban, de jelvényeik oly kicsik, hogy suhanó autóból egyet sem lehet felismerni a sokból. Nem kellene titkolózniuk. Emelkedettebb lesz, ha nyílt sisakkal vívjuk meg a csatát.

Azt mondta az ellenzéki vezér, hogy ma már szégyen a Fideszt támogatni. Miért van az, hogy a kormánypárti jelöltek plakátjain jól látható mind a Fidesz, mind a KDNP, míg az egyesült kihívók eldugják jelvényeiket. Ki is tartja szégyennek a maga hovatartozását?

Régi tapasztalat: a haladárok azzal vádaskodnak, amit maguk követnek el.

A helyzet a gerenda és a szálka bibliai képére emlékeztet. Aki nem ismeri, nézzen utána a mondásnak. A Máté evangélium 7. fejezetének elején megtalálja.

A láthatatlan pártjelvények egyébként már a 2022. évi országgyűlési választásokon is szerepeltek. Pontosabban: leszerepeltek.

2022 tavaszán a választási esélyekről így írt a szuperfüggetlen 168 óra, idézve a szuperfüggetlen közvéleménykutatót:

„A legfrissebb Závecz-kutatás alapján: a Fidesz–KDNP (41%) és az Egységben Magyarországért (39%) tábora azonos méretű, a különbség pedig hibahatáron belüli.” Elhiszem nekik, csak hát a valóságban az a fránya hibahatár túlságosan nagy volt.

A választáson mindenkinek bölcs döntést kíván:

Surján László