Európa kezd eltűnni a térképről. Sem tőkeereje, sem termelésének jelentős növekedése, sem katonai potenciálja nem vethető össze a „nagy játékosokéval”.

Pedig lehetne Európa is a nagyok egyike. Helyzetét azonban három tényező is szinte reménytelenné teszi. Saját (?) elhatározásából levált az olcsó orosz üzemanyagról, exportpiacai beszűkültek és katonai védelmében egyre kevésbé számíthat az Egyesült Államokra.

Nincs okunk reménykedni abban, hogy ez csak egy viszonylag rövid ideig tartó válság. Nem. Hosszantartó hanyatlásról van szó, amelynek bekövetkeztét például Milan Kundera már 1983-ban előre látta: „A mai modern világban, ahol a hatlom egyre inkább néhány nagyhatalom kezében koncentrálódik, tulajdonképpen az összes európai nemzetnek szembe kell néznie azzal a veszéllyel, hogy rövid időn belül maga is kis nemzetté válik, és azok sorsára jut.”

Az Európai Unió képes lenne sikerrel részt venni a nagyok versenyében, ha hatalmi központjai nem egymás rovására akarnák befolyásukat növelni, ha az unió központi szervei nem bizonyos ideológiák érvényesítését tartanák fontosnak a közösség egészének gazdasági sikerei helyett, továbbá, ha mindenki tiszteletben tartaná az alapításkor elfogadott értékeket, elsősorban a tagállamok egyenlő jogait.

Nem ártana az sem, ha az Unió odafigyelne az európai polgárok kívánságaira.

A bevándorlást illetően például a nyitott ajtó politikáját az európaiaknak csak 16 százaléka támogatja. 71 százalék szigorítaná a beutazás/befogadás szabályait! Az európai országok – ide sorolva magát az uniót is – egyre inkább függő viszonyba kerülnek. Nem gondolták volna, de a globalizáció vesztesei lettek. Ha ezzel nem néz szembe Brüsszel, akkor mi értelme van a létezésének?

Sokan már most is azt akarják, hogy kövessük a brit mintát, s távozzunk. Érthető, de ez érzelem és nem ész vezette gondolkodás.

Egy esetleges kilépés nem csökkentené a globalizációs veszteségeinket, hanem növelné. Megszűnne a határok szabad átjárása, ami itt a Kárpát-medencében élőknek elemi érdeke. Az európai együttműködést tehát nem felszámolni, hanem helyes mederbe terelni kell, és azon elemeit fejleszteni, amelyek valóban minden tagállam számára fontosak.

Reform kell, nem furkósbot. Jó reform pedig akkor lesz, ha a szuverenista és családpárti erők megerősödve kerülnek ki a választásokból.

A brüsszeliták vereséget szenvedtek a szlovákiai elnökválasztáson, ami a V4-ek szempontjából is jó hír, s talán az európai választások kimenetelére is jól hat. A szuverenista, család- és békepárti erők minden józan számítás szerint erősödni fognak. Hogy mennyire, s hogy ez elég lesz-e arra, hogy az Európai Parlament a józanság motorja legyen az önpusztító un. progresszió támogatása helyett, azt még nem tudjuk. De rajtunk is múlik.

Feltétel: el kell menni szavazni.

A többi már adott, mert a szívünk és az eszünk most ugyanazt mondja.

Surján László