Pocsék idők jönnek, de majd csak kibírjuk – így sopánkodik-reménykedik az ellenzék trónjavesztett vezetője. Mások, látva Trump győzelmét, bizakodva nézik a következő időszakot.

Elvben a hazai globalistáknak édes mindegy, hogy kik irányítják az Egyesült Államokat. Az őket törvényesen/törvénytelenül támogató és nemzetközi médiahátteret biztosító szervezetek erőforrásai nem fognak kimerülni. Magánemberként sem kell a betevő falatért izgulniuk.

Az idők pocsékságát abban látják, hogy a kormányoldalnak is lesz komoly nemzetközi politikai hátszele. Azt a „lemezt”, hogy Orbán elszigetelt, már nem tehetik fel. Okosabb, ha el is dobják.

Ha a patrióták a globális világban megerősödnek, a magyar gazdaság is lendületbe jön. A nyomorgó magyar családokról sem lehet majd szónokolni, bár ez eddig is hiteltelen vád volt.

Pocsék időkre számítanak? Számukra valóban pocsék idők jönnek. Jelentősen csökkennek a kormányváltás esélyei. 2006 tavasza óta országosan egyetlen komoly politikai sikert nem értek el. A sorozatos kudarcok keservét cipelik. Ez nagy hátrány.

A pocsékság oka, hogy 18 év alatt nem tárták fel, mi kudarcaik oka. Rágalom áriákat énekeltek, de a kotta is, a hang is hamis volt. Állították, hogy a kormány a maga javára módosította a választási törvényt. Eltagadták, hogy a konzervatív oldal az első nagy győzelmét (2010) a régi törvény szerint érte el.

Egy merőben más megközelítést javaslok számukra. Vereségeik okát először önmagukban keressék.

Legalább munkahipotézisként fogadják el, hogy a kormányoldalnak igaza van. Hogy valóban árt az európai kultúrának, ha integrálhatatlan tömegben fogad be illegális „menekülteket”. Hogy Magyarország két vesztes világháború után nem akar egy újabba belesodródni. Hogy a jövő egyik feltétele, hogy megálljon a népességfogyás. Hogy a határon túli magyarság megmaradása az érzelmi szempontokon túl is közös érdekünk. Hogy a társadalmat nem lehet az egyéni önzésre és a korlát nélküli szabadságra építeni.

A pocsék idők akkor kerülik el majd az ellenzéket, ha ezekben a mindenki által támogatható ügyekben egyetértenek a kormányzattal, a versenyt pedig nem a kormányoldal rágalmazása és megutáltatása révén, hanem a közös célok elérése szempontjából jobb javaslatokkal próbálják megnyerni.

Lehet, hogy a kampányguruk csak a gyűlöltkeltésben bíznak. Ez közel két évtizede eredménytelen. Magyarországnak sajnos pocsék ellenzéke van. Ideje felébredniük és ellenségből ellenféllé, mégpedig nemes ellenféllé válniuk. Erre azonban úgy tűnik, képtelenek. Pedig pusztán tagadásból – nem kell Trump, nem kell Orbán – nem lehet választás nyerni, sem Amerikában, sem Közép-Európában.

Surján László