Donald Tusk, aki jelenleg az Európai Néppárt elnöke, életében egyszer volt kemény legény. 2007-ben, amikor az akkor ellenzékben lévő Polgári Platform elnöke volt, pártjának európai parlamenti képviselőcsoportja megszerezte a külügyi bizottság elnöki posztját. Ezt a feladatot a német CDU szinte hitbizományként a sajátjának tekintette, ezért meglepve és felháborodva fogadta, hogy a lengyelek úgymond kitúrták őket. Angela Merkel a maga német kancellári tekintélyével felhívta telefonon Tusk urat, és kérve/fenyegetve követelte a poszt átadását. Ahogy a telefonbeszélgetés véget ért, Tusk sajtótájékoztatót tartott, és megüzente Berlinnek: a lengyelekkel nem lehet így beszélni. Kapóra jött neki a vita, ugyanis választásokra készültek, és az volt a Polgári Platform elleni vád, hogy túlságosan kiszolgálja a német politikát. Ezzel a kakaskodással a vád szétfoszlott, és október 21-én Tusk miniszterelnök lett.
Megnyílt előtte a lehetőség, hogy lendületbe hozza a Visegrádi Együttműködést, de sem ekkor, sem Orbán Viktor 2010-es győzelme után erre nem volt hajlandó. Inkább kiengesztelte a németeket, és annak érdekében, hogy politikai ellenfeleitől, a Jog és Igazság Párttól, megkülönböztesse magát, egyre távolodott azoktól a még a Szolidaritástól örökölt értékektől, amelyeknek elvben ők is örökösei voltak. A liberális fordulat nem volt idegen tőle, hiszen korábban a Bronisław Geremek nevével fémjelzett liberális Szabadság Unióhoz tartozott.
Most ő az Európai Néppárt elnöke, nem kemény legény, de keménykedik. A minap elég otromba módon támadta a lengyel és a magyar válságkezelést. „Magyarország és Lengyelország tragikus rekordokat döntenek a halálozások és az új esetek számában. Ilyen, amikor az illiberális demokrácia akcióban van. Azt ígérték, hogy a kisebb szabadság árán a polgárok védelmet és biztonságot kapnak. Megtartották az ígéretet, de csak az első felét” – csiripelte (twitter) az elnök úr.
Aligha van értelmes ember, aki szerint ma meg lehet ítélni, hogy mi okozza a járvány terjedésében és a halálozásban az országok szerinti eltéréseket. Ám, ha ezt össze is lehetne kötni a kormányok politikai elveivel, akkor sincs semmi alapja annak, amivel Tusk úr vádaskodik. Gondolom ő sem tartja a BeNeLux államokat illiberálisnak, mégis mindegyikükben több megbetegedés fordult elő lakosságarányosan, mint nálunk.
Személyesen meg vagyok győződve, hogy ma semmiféle országok közötti összehasonlításnak nincs meg a szakmai alapja. Almát hasonlítunk ugyanis körtéhez, azaz nincs közös megegyezés sem abban, hogy kiknek van Covid 19 okozta megbetegedésük, sem abban, hogy kiről mondhatjuk ki: a vírus okozta a halálát. Sok idő, kemény szakmai viták sora kell ugyanis, hogy legyenek általánosan elfogadott meghatározások. Addig érzelem-vezérelt politikusok handabandázhatnak a maguk kis homokozójában, de azon a poszton, ahol jelenleg Tusk tartózkodik, ebbe a homokozóba már nem illik játszadozni. Tusk mentségére megemlítem, hogy nem ment bele számháborúba. Csak kijelentett, és ítélkezett. Elkerülte a számokat, mert nem tudott volna mit kezdeni azzal, hogy lakosságarányosan tíz tagállamban is többen betegedtek meg eddig, mint nálunk. A lengyel adatok pedig a magyarnál még jobbak is.
Ha Tusk úr valóban a kereszténydemokraták első embere volna, ha a szívén viselné, ha nem is a magyarok, de legalább lengyel honfitársai egészségét és életét, akkor megalapozatlan vádak helyett ráállította volna a Martens központot, a Néppárt szellemi erőközpontját az úgynevezett legjobb gyakorlat keresésére. Ekkor valószínűleg rájöttek volna, hogy ez még korai. Ám ha kibontakozna valami előzetes értékelés, akkor a járványkezelésben legtöbbet nyújtó országok tapasztalatait szélesztve a Néppárt megalapozott szakmai segítséget nyújthatna mindenkinek. Tudatosan nem azt mondtam, hogy a tagpártoknak, mert aki a járványt pártügyként kezeli, az finoman szólva is gazember.
Surján László
