A hírek szerint Robert Fico miniszterelnök jobban van. Bárhogy is vélekedik valaki róla, ha jóérzésű ember, ennek csak örülhet.

Itt az ideje, hogy azon gondolkodjék el minden illetékes – és ki nem az –, hogy hogyan jutottunk ide, és mi a teendő. Ez utóbbit egyébként Szlovákiában Pavol Hrušovský már 2003-ban megfogalmazta a szlovák államiság tizedik születésnapján tartott ünnepi beszédében.

„Államiságunk első tíz évének tapasztalatai meggyőztek, hogy a megosztottság legyőzésének első feltételeként új politikai kultúrát kell bevezetni. Az új politikai kultúra bevezetésének két feltétele van: alkotmányunk tisztelete és tiszteletben tartása, …a másik, hogy az államérdek nem lehet politikai csatározások tárgya.

… Mindenben sohasem vallhatunk azonos nézeteket, politikai vitáink nem szűnnek meg, de minőségükön javíthatunk – ha fegyvertárunkból kihagyjuk a személyes antagonizmust és a gyűlölködést, ha érveket fogunk használni és nem demagóg szólamokat, ha politikai partnerként, emberként tisztelni fogjuk egymást.”

Öt pisztolylövés bizonyítja, hogy falra hányt borsó volt ez a beszéd. Hrušovský képletesen használta a fegyvertár szót, mára már valóságosan kell értelmezni.

Ezekben a kampányterhes, kiélezett időkben Magyarországon is komolyan kell vennünk Hrušovský szavait.

Sajnos erre nem sok esélyt látok. Politikai ellenfeleink nem a közös haza jobbá tételére törnek. Egyetlen céljuk az ország „Orbántalanítása”. Ehhez pedig nem találtak más eszközt, mint a gyűlöletkeltést. Nem mentség, de érthető, hogy a válasz az „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten jegyében születik.” Így azután könnyen vádolhatják egymást a szembenálló felek saját hibáikkal. Egyfajta politikai ördögi körben járunk. Ebből kellene kitörni, míg a nyakunk nem törik ki.

Surján László