A főneveknek nincs közép és felsőfoka, tanultuk az iskolában. A szabályt erősítő kivétel azért létezik: kis hazugság, nagy hazugság, statisztika. Igaz, ezt azok szokták emlegetni, akiknek a véleményét nem támasztja alá valamelyik statisztikai felmérés.
A statisztika tudomány, a remények és tények közötti eltérésért nem maga a statisztika a hibás.
A valósággal szembenézni nem akarók, önös céljaiknak megfelelően az objektív adatokat magyarázzák, pontosabban manipulálják, remélve, hogy a számukra nem előnyös adatokról elterelhetik az emberek figyelmét.
Az Eurostat nemrégiben közreadta a szegénység kockázatában élő emberek arányszámait az unió egyes tagállamaiban.
Szögezzük le, hogy az Eurostat nem vádolható azzal, hogy valamely kormány vagy érdekcsoport érdekében maga torzítaná az adatokat. Hogy pedig az Orbán kormánynak akarna kedvezni, az a mai brüsszeli hangulatban teljességgel elképzelhetetlen.
Hogyan lehet ezeket az adatokat bemutatni? Az egyik lehetőség, hogy semmilyen értékelést, véleményezést nem fűzünk hozzájuk. Erre példa az MTI anyagára támaszkodó ismertetés. A szegénység kockázata Magyarországon 18,4 százalék. Ez az uniós átlag 85 százaléka.
Értékelés szempont lehet annak kiemelése, hogy a magyar adat jobb, mint a tagállamok átlaga. Jellemezhetjük a helyzetünket azzal, hogy a tizedik legalacsonyabb adat a miénk, s ezzel a középmezőny legjobbja vagyunk, olyan országokat utasítunk magunk mögé, mint Svédország, Belgium, Németország, Franciaország vagy Itália. Mindez leolvasható az Eurostat ábrájából, és a kormányoldal számára kedvező. De hírül adhatni azt is, hogy a szegénység kockázata a visegrádi országok között nálunk a legnagyobb. Ez is tény, és alkalmas a kormány támadására. Hangoztathatja valaki azt, hogy három évtizeddel a rendszerváltás után még mindig nem értük utol Ausztriát.
A fenti állítások egyike sem hazugság, de a tények alapján mindegyik torzít valamennyit. Szögezzük le, hogy kerekítve minden ötödik magyar állampolgárt a szegénység fenyegeti, és ez akkor sem lelkesítő, ha ez a mutató 17 másik országban rosszabb. Már nem vagyunk a hárommillió koldus országa, de minden jószándékú ember további javulást szeretne.
Jogosan felmerül a kérdés, hogy miként lehetne objektívebben bemutatni, hogy mi a helyzet a szegénység kockázatával Magyarországon? Van erre is lehetőség, ugyanis az emberek hangulatát nem annyira a pillanatnyi helyzetük befolyásolja, hanem az, hogy esélyeik romlanak vagy javulnak. Mivel rendelkezésre állnak a korábbi évek Eurostat adatai, megvizsgálhatjuk, hogy mi változott 2010 óta, azaz mit hozott Orbán Viktor legutóbbi három kormányzati ciklusa (2010-2022). 2010-ben a szegénység kockázatának uniós átlaga 23,4 százalék volt, s ez Magyarországon 29,9 százalék, azaz az uniós átlag 128 százaléka. Tavaly pedig már 85 százalékon álltunk. 2010-ben mindössze négy országnak voltak rosszabbak az eredményei, mint nekünk, most az a szám, mint említettük 17.
Tény tehát, hogy a szegénység kockázata jelentősen csökkent 2010 óta, és ekként ezen a nagyon fontos területen is jogos a legutóbbi választásokon hangsúlyozott megállapítás: Magyarország előre meg, nem hátra.
Ezzel kapcsolatban még egy záró megjegyzés. Okos ember mások hibájából tanul. A Fidesz 2006-ban veszített el egy választást, s talán azért, mert azt akarta tudatosítani az emberekben, hogy rosszabbul élnek, mint négy éve. Ám ez nem volt igaz. Most az ellenzék állandóan arról szónokol, hogy a kormány mindent tönkre tett. Holott, mint a bemutatott adatok mutatják, ez nem így van. Alapozzák a következő Fidesz-KDNP győzelmet.
Surján László
