Úgy látszik, nemcsak nálunk irtózik az ellenzék a lakosság véleményétől, hanem ez a kórság a szlovák liberális oldalra is jellemző.

Történt ugyanis, hogy a kulturális minisztérium közösségi oldalán közzétett egy bejegyzést, ami vihart kavart. Azt kérdezik az emberektől, hogy mit tartanak fontosabbnak:

• a műemlékek felújítását, a kulturális örökség megőrzését vagy
• az LGBTI+ projektek támogatását.

A minisztérium társadalmi vitát kezdeményez a fentiekről.

„Az LGBTI+-közösségek projektjei támogatásának leállítása heves érzelmeket váltott ki és negatív reakciók hullámát keltette. A demokráciát az esélyegyenlőség jellemzi, ezért teret kívánunk biztosítani arra, hogy az emberek kifejthessék véleményüket a kultúra támogatására szánt összegek elosztásával kapcsolatban. Közismert a kultúrára szánt összegek hosszú ideje tartó aluldimenzionáltsága, ezért gondosan mérlegelni kell, hogy milyen projekteket támogassunk“ – írta a bejegyzésben ezzel kapcsolatban Martina Šimkovičová (SNS) kulturális miniszter.

A szivárványosok aggodalma nem alaptalan. Bejelentették ugyanis, hogy a minisztérium nem fog támogatást nyújtani a Pride-felvonulásokra, az ifjúság és az aktivisták LGBTI+-témákkal kapcsolatos fejtágítására és hasonlókra. Fico miniszterelnök nem említette ezt a témát Budapesten, bár megtehette volna, mint egyikét azon területeknek, amelyekben a két kormány egyetért. Jól tette, hogy hallgatott, nem kell ezt a valójában kevés embert érintő ügyet miniszterelnöki szintre emelni.

Martina Šimkovičová (SNS) miniszter asszony viszont tudni szeretné, hogy az embereknek mi a fontosabb. Az „A“ variáns a kulturális műemlékek, a kulturális örökség megőrzése és a művészeti tevékenység támogatása. A „B“ variáns pedig az LGBTI+-akciók finanszírozása „ahol kiskorúak tanulhatják, hogyan lépjenek fel szexuális tartalmú showműsorokban, szivárványos Pride-on, ahol félmeztelen emberek vonaglanak az utcán”.

Arra kérték a hozzászólókat, hogy választásukat indoklással együtt tüntessék fel, konkrét példákkal alátámasztva, fejtsék ki, hogy az általuk javasolt variáns konkrétan milyen pozitívumot, hasznot jelent a társadalomra, illetve a gyerekekre, az ifjúságra, felnőttekre nézve.

A minisztérium viharra számít. Megelőzésképp előre jelezték, hogy a névtelen és vulgáris bejegyzéseket törlik. „Azoknak a véleményét szeretnénk megismerni, akik névvel vállalják azt, s kizárólag a tárgyra szorítkozó, sértegetésektől mentes véleménynyilvánítást várunk mindkét álláspont képviselőitől“ – tették még hozzá.

Ez a kezdeményezés mély felháborodást keltett az ellenzéki Progresszív Szlovákia mozgalom máskor a demokrácia alapelveinek betartásáért oly hevesen ágáló táborában. Elnöke, Michal Šimečka szerint a kulturális tárca aláveti magát Šimkovičová nyomásának és ízlésének. Ez a kijelentés persze nagy butaság, a tárca köztisztiviselőinek kutya kötelessége a miniszter utasítása szerint eljárni.

A haladárok vezére össze-vissza beszél. Egyrészt kijelenti: „A kulturális tárcától elvárnám, hogy támogatja a kultúrát, beleértve a társadalmi vitakultúrát is.” Másrészt azt állítja, hogy „a támogatások elosztásáról szóló vitának a minisztériumon belül, szakmai fórumokon kell zajlania, nem pedig a közösségi hálón“ – kelt ki magából. Azaz az egyik mondatban társadalmi vitáról beszél, a másikban zárt ajtók mögé terelné az elosztási vitát.

Sajnos a szlovák tapasztalat egyezik a magyarral.

A balliberális pártok számára a demokrácia alapelveinek betartása és a különböző kisebbségek jogvédelme csak addig fontos, amíg ez nem ellenkezik a saját, illetve a brüsszeli fősodor elvárásaival.

Mivel Brüsszelben most mindennél előrébb való az LGBTI+-jogok érvényesítése, mi több, mindenek fölé helyezése, ezért szerintük nem kell erről a közvéleményt kutatni, nehogy az internet népe véletlenül a kulturális örökség megőrzését támogatásra méltóbbnak tartsa, mint a szivárványos felvonulást, vagy a kisgyermekek genderideológiai tudnivalókkal történő felvértezését.

Ami a minisztériumon belüli döntéshozatalt illeti, ennek elősegítésére a haladárok most tüntetést szerveznek, ami azért kétségtelenül önellentmondás. Úgy látszik, a logika nem tartozik a progresszív fegyvertárba.

Mi innen Budapestről csak annyit mondhatunk: Hajrá, Martina Šimkovičová!

Ez a vita egyébként nem pártlogika mentén halad, nem kormány és ellenzék csap össze, hanem a józan ész és a bomlott agy, az erkölcs és annak hiánya. Šimkovičová bízik abban, hogy a józan többség megmozdul, és kifejti a véleményét. Remélem, igaza lesz.

Surján László

U.i.: A Felvidék Ma cikke nyomán.

Nyitókép: Martina Šimkovičová/TASR