Rokonszenvvel, de némileg kétkedve olvasom, hogy köztársasági elnök urunk a társadalmi béke megteremtését tartja kiemelt fontosságú feladatának. Március 15-e kapcsán természetesen lelkesedéssel lehet ezt a célkitűzést fogadni, hiszen ez a nemzeti ünnepünk a nemzet egységéről is szól, amint október 23-a is, bár tudjuk, egyik esetben sem volt ez az egység százszázalékos.

A teljes egység persze túlzott elvárás. A társadalmi béke nem is azt jelenti, hogy megszűnnek a viták. Sőt, a vita kívánatos. Ma sajnos hiánycikk. A vita nem a másik agyagba döngölése, megalázása, rágalmakkal teleköpködése, hanem egy téma megtárgyalása és lehetőleg a közös nevező megtalálása.

Napjainkban az ún. kampányszakemberek célja az ellenfél megutáltatása. Pedig az lenne a dolguk, hogy a saját politikusaikat és politikájukat szerettessék meg a választókkal.

A legtöbb embert zavarja ez az örökös békétlenség. Nyugalomra vágyik.

Rokonszenvvel nézem tehát Sulyok Tamás elnök úr indulását, mivel magam is békességet szeretnék, nemcsak az ukrán csatatéren, hanem itthon is. Kétkedem viszont, hogy ezt a belpolitikai békét el lehet érni. 2006-ban a Fidesz-KDNP harcias kampányt folytatott és veszített. 2010 után az ellenzék nem tanult sem a Fidesz, sem a saját hibáiból, és sorozatban veszített.

Ciklusról ciklusra durvult a hangnem, és pillanatnyilag tovább durvul.

Ebben a légkörben lehetetlen feladatnak tűnik a társadalmi béke megteremtése. Az elnök úr viszont optimista: kitartással, türelemmel szerinte eredményeket lehet elérni. Tiszta szívből kívánom, hogy legyen igaza.

Felmerül persze a kérdés, hogy egyfajta drukkoláson kívül mivel segítheti a választópolgár az elnök reményeinek beteljesedését. Ma mindenki ideges, kapkod, izgatott. A politikai csatáknak nemcsak a zaja, hanem a légköre is bekerült a lakásainkba, bár szerencsére nem mindegyikbe. Ne mutogassunk a közélet hibáira, de álljunk ellen a sajátjainknak.

Teremtsünk békét a környezetünkben: a szűkebb családon, a távolabbi rokonságon belül, a baráti körben, a munkahelyünkön.

Ezernyi alkalom van, hogy az utcán, a közjárműveken, a boltokban udvariasak legyünk, tolakodás nélkül rámosolyogjunk másokra. Kis, látszólag jelentéktelen dolgok ezek, de egyértelműen légkört javítók. Ráadásul visszahatnak arra, aki megpróbálja. Veszíteni pedig nem lehet vele. Ágyazzunk meg a mikrotársadalmi béke ilyen szolgálatával a köztársasági elnök országos méretű tervei sikerének. Talán mégsem lehetetlen, amire vállalkozott. Egy picit rajtad is múlik.

Surján László