A választások előtti latolgatás összenépi játék, de túl sok értelme nincs. A különféle nyilatkozatokból nem lehet kiindulni, mert nehezen átlátható hátsó gondolatok húzódnak meg mögöttük. A közvélemény-kutatások adnak némi támpontot, de például amíg a Fidesz-KDNP nem nevezi meg a jelöltjét és az illető nem fejti ki, hogy mit fog tenni, ha főpolgármester lesz, aligha lehet a kormánypárti jelölt esélyeit pontosan felmérni.

Bár nem akarok részt venni ebben a latolgatásban, egy gondolatot mégis jónak látszik megosztani. Azt olvastuk, hogy a fővárosiak 52 százaléka váltást akar a város élén. Ez ad halovány esélyt egy kormánypárti jelölnek, ami azonnal elúszik, ha az ellenzék nem Karácsonyt indítja. Úgy látszik azonban, hogy Karácsony megfelel nekik.

Bár Karácsony elütötte Dobrev Klárát a miniszterelnök jelöltségtől, amikor Márki-Zay Péter javára lemondott az előválasztáson, megbocsátottak neki.

De ettől a kormányoldal még nem lehet biztos a sikerben: az 52 százalék még nem garancia. Ha ugyanis Karácsony mellett lesz még egy vagy két ellenzékhez köthető jelölt, azok minden bizonnyal a váltást akaró 52 százalékból is kapnak támogatást, és így Karácsonyt a látszólag ellene induló ellenzékiek is segítik. A jelek szerint lesznek ilyenek. Ők vajon tisztában vannak a szerepükkel? Vagy csak „hasznos idióták”?

Karácsony helyzete sem könnyű. A fenti gondolatmenet arra épül, hogy a többi ellenzéki jelölt nem az ő táborából, hanem a váltást akaróktól és a bizonytalanoktól kap szavazókat. Ez azonban korántsem biztos.

A kormányoldal jelöltjének sikere attól függ, hogy megnyeri-e a változást akaró 52 százalék bizalmát. Nehéz, bár nem lehetetlen küldetés.

Surján László