– Mondd, ismered egyáltalán a Tisza programját?

– Természetesen, hiszen bárki elolvashatja.

– Mi az benne, amit elutasítasz?

– Érdekes keveréke a rágalmazó vádaskodásnak és a mindannyiunkban meglévő vágyaknak. Kellő elfogultsággal még lelkesedni le lehet érte.

– De nem hiszed, hogy az elfogulatlanokat is vonzza?

– Az igazság az, hogy Horn Gyula óta nem hiszek a programokban. Ő 1993-ban megjelentetett egy egész oldalas hirdetést a Népszabadságban, amelyben pontokba szedve felsorolta, hogy mit tervez az MSZP, ha győz. Győzött, s amikor az országgyűlésben rákérdeztem, hogy mit sikerült ezekből megvalósítani, azt felelték, hogy egy kormányon nem lehet számonkérni a pártok választások előtti ígéreteit.

– Gondold azt, hogy ez már a kormányprogram.

– Jó, játszunk így. Az Orbán-kormány kritikájától eltekintve nincs benne más, mint amit a Fidesz-KDNP vall, és ami szerint cselekszik. Érdekes, hogy rendszerváltásról beszélnek, s a program valóban a rendszerváltás idején készült pártprogramok szintjén van. Vágyak, vagy ahogy akkor a szocialisták mondták lózungok gyűjteménye. És még egy emléket idéz bennem. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyetteseként részt vettem egy konferencián, amelyen a résztvevőket családpolitikai programjukról kérdezték. Ott voltak a pártok, pártkezdemények képviselői. Ki-ki mondta a magáét. Váratlanul valaki megszólalt: a program készítésbe nem érdemes túl sok energiát fektetni, ezeket ugyanis lopják. Nos, a Tisza programja is ilyen „lopott” áru. Mintha csak azért írták volna, hogy a Fideszből ezért-azért elfordult embereket magukhoz vonzzák.

– Említetted a családpolitikát. A Tisza elképzeléseiről mit gondolsz.

– Meglepő mondatokkal találkoztam. Például mit jelent ez: Olyan Magyarországot építünk, ahol a családtámogatás nem kiváltság.

– Ez valóban inkább csak töltelékszöveg. De el kell ismerned, hogy az Orbán-kormányok bár törekedtek rá, demográfiai fordulatot nem értek el.

– Elismerem, hiszen ez tény. Az is tény, hogy a szülőképes nők száma alacsony, tehát nagyon nehéz fordulatot elérni. A Fidesz-KDNP nagy összegeket irányított erre a területre, de ez nem elég. A gyermekvállalás ugyanis nem csupán pénzkérdés. Nyugodt, bizakodó légkör is kell hozzá, s az az agresszivitás, ami ma uralja a közbeszédet, nem szolgálja a kiegyensúlyozott társadalmi közhangulatot.

*

– Térjünk vissza a Tisza honlapjáról letölthető programra. Kerestem, hogy mit mondanak a munkanélküliségről. Nem találtam ilyen fejezetcímet. Ezután magát a munkanélküliség szót kerestem a szövegben, de nem találtam. Miért hallgatnak erről.

– Erre nem tudok felelni.

– Orbán Viktort szinte bolondnak tartották, amikor arról beszélt, hogy egymillió munkahelyet kell teremteni, azaz egymillió új adófizetőre van szükség. Nos, ez mára teljesült, 2023 őszén meghaladta a 4 millió hétszázezret az állásban lévők száma. Mára ugyan van egy mintegy százezres visszaesés, de teljesen reális célkitűzés, amit a miniszterelnök mondott, hogy a cél az 5 millió munkahely.

– Azt mondják viszont, hogy az ázsiai, főleg kínai cégek a saját munkatársaikat hozzák ide, nem a magyarok dolgoznak.

– Mondani mindent lehet, de nézzél csak körül: vannak Magyarországon ázsiai és afrikai emberek, de nevetséges volna azt állítani, hogy ők egymillióan vannak. Ha tömegesen jöttek volna, akkor a magyar munkanélküliség nagymértékben megnőtt volna. Ezzel szemben idén januárban a munkanélküliségi ráta 4,6 százalék volt.

– Ez azért magasabb, mint egy évvel ezelőtt.

– Igen, 0,3 százalékkal. De a mostani adatot nemzetközi összehasonlításban is érdemes értékelni. A tagállamok átlagos munkanélkülisége 5,8 százalék. Mi tehát jobbak vagyunk az uniós átlagnál. Szomszédainkra figyelve kisebb nálunk a munkanélküliség, mint Ausztriában, Romániában vagy Szlovákiában, igaz nagyobb, mint Szlovéniában és Horvátországban. Ezek elismerése méltó adatok, alighanem ezért nem tértek ki rá a Tisza propagandistái.