Kerkai Jenő öröksége, 1. rész – A szociális szervező

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) új, fiataloknak szóló közéleti rendezvénysorozatot indított Kerkai Jenő Estek néven. A fiatalok lánglelkű apostolához, a KALOT alapítójához hasonlóan szeretnék megszólítani a mai fiatalokat, ráirányítva figyelmüket a legfontosabb közéleti kérdésekre. Kerkai Jenő jezsuita szerzetesnek fontos szerepe volt a magyar kereszténydemokrácia kezdeteinél. Az alábbi, hatrészes elmélkedéssorozat az ő életének és működésének néhány fő vonását, illetve néhány aktualitását emeli ki. Az elmélkedéseket az egyesület felkérésére Koronkai Zoltán SJ, Kerkai Jenő élethivatásának kutatója írta.

Nemrégiben konferenciát szerveztünk a Párbeszéd Házában A legnagyobb magyar szociális szervező, Kerkai Jenő jezsuita munkássága és mai üzenete címmel. A cím első hallásra talán túlzásnak tűnhet, ezért érdemes Kerkai Jenő munkásságát közelebbről is szemügyre venni. Kerkai 1935-ben két világi munkatárssal indította el a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) mozgalmat, amely fő célcsoportjának az agrárifjúságot nevezte meg. A harmincas években a parasztifjúság a magyar társadalom legelhanyagoltabb rétege volt. Sorsáról drámai hangon tudósítottak a népi írók. Gondolhatunk Illyés Gyula Puszták népére vagy Oláh György Hárommillió koldusára – amely művek hangot adtak a vidéki Magyarországon tengődő nincstelen tömegek nyomorúságának, akiknek a városi munkásságnál is nehezebb sorsuk volt, hiszen számukra a Bethlen-Peyer paktum értelmében még az alapvető érdekképviselet lehetőségei is hiányoztak. A népi írók megrázó tudósításai sokkolták ugyan az értelmiséget, de konkrét cselekvés igen kevés történt e népréteg felemelésére. Üdítő kivétel volt a settlement-mozgalom, amely főként Szegedhez kötődött, ahol egyetemisták csoportjai kezdtek a város környéki tanyákra kijárni, egyrészt megismerni az ottaniak életét, népdalokat, népi szokásokat gyűjteni, másrészt előadásokat tartottak és a gyerekekkel foglalkoztak.

Szegedről indult a KALOT is, ahova Kerkai Jenő a hosszú jezsuita képzése befejeztével került. Kerkai alaposan tanulmányozta az egyház társadalmi tanítását, a szociális kérdéseket, és tapasztalatokat szerzett a jól működő külföldi modellekről, például a dán népfőiskolákról vagy a francia katolikus munkásszervezetekről (JOC).

Kerkai Jenő két tehetséges fiatalembert szólított meg a felhívással: „Jöjjenek, segítsenek nekem felemelni a magyar népet!” – majd lelkigyakorlatot tartott nekik a jezsuiták szegedi villájában. Ugrin József és dr. Farkas György volt a két első munkatársa – akikről érdemes tudni, főleg e honlap olvasóinak, hogy nemcsak a KALOT-ban játszottak fontos szerepet, hanem később mindketten a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselői is voltak. Kerkai és első munkatársai először a falvakat járták, tapasztalatokat gyűjtöttek, sokat beszélgettek parasztfiatalokkal. Életközelből ismerték meg helyzetüket, problémáikat és a vágyaikat. A legfogékonyabbakat hosszú hétvégés tanfolyamokra hívták meg, és vezetőnek képezték ki őket. Falujukba visszatérve ezek a fiatalok meghívták legjobb barátaikat, és megalapították velük a helyi KALOT-csoportokat.

Sejtmódszer alapján dolgoztak, a KALOT-központ pedig kiadványokkal segítette a csoportok szervezését, és anyagokat adott a heti összejövetelekhez.

Megszületett a négyes jelszó: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!”, amely szerves egységet alkotott, a program az emberi lét minden dimenzióját érintette. Tóth Imre egykori népfőiskola-igazgató szerint a KALOT – és Kerkai – legfőbb célja az erkölcsi forradalom volt, a magyarság megszentelődése „hitében, kultúrájában, gazdasági és társadalmi életében.”

A KALOT néhány éven belül robbanásszerű fejlődésen ment keresztül (erről bővebben érdemes megtekinteni Balogh Margit előadását). 1935 és 1941 között több mint 400 három és félnapos vezetőképző tanfolyamot tartottak szerte az országban, 17 ezer résztvevővel. 1940-ben megnyílt Érden az első KALOT-népfőiskola, amelyet 19 további követett. Több mint 30 ezer parasztfiatal vett részt a többhónapos bentlakásos képzéseken. Kerkaiék emellett képzéseket, lelkigyakorlatokat tartottak az agrárifjúsággal foglalkozó papoknak, tanítóknak is.

A KALOT rendes és pártoló tagjainak száma meghaladta a félmilliót, 3500 helyi szervezete volt, ezzel a korabeli Magyarország legnagyobb egyesületévé vált (1943).

Kerkai támogatókat tudott szerezni mozgalmának nemcsak az alsópapság és a tanítók között, hanem a püspöki kar és a legfelsőbb politika köreiből is. A dinamikusan növekvő mozgalom komoly anyagi hátteret is igényelt, állandó pénzhiánnyal küszködött. Hatalmas feladat volt előteremteni a munkatársak bérét (1942/1943-ban már 193 fizetett munkatárs volt) és az országos szervezet működési költségeit – a mozgalomnak több kiadványa is volt, mint például a Magyar Vetés hetilap, amely 20 ezer példányszámmal, vagy Forrás havi lap, amely 2000 példányban jelent meg. Léteztek a német és szlovák kisebbségek nyelvén is kiadványaik. Gyurácz Ferenc nem véletlenül írja Kerkairól, hogy „a KALOT-mozgalom a szervezés zsenijének mutatja őt, ama képesség birtokosának tehát, amely igen-igen ritka a magyar közéletben, a népiek közt pedig különösen.” (Hitel, 1996. szeptember, 100-103.) Vida István szerint „Kerkaiék szervezete a 40-es évek közepén nemcsak Magyarország, hanem Európa legerősebb agrármozgalma volt.

Kerkai Jenő azonban nem kizárólag az agrárifjúsággal foglalkozott, de jelentős szerepe volt a katolikus munkásság szerveződésében is. Rendtársával, Varga Lászlóval és Nagy Töhötömmel meghatározó szerepe volt az EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztályok) és a Hivatásszervezet (Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete) kibontakozásában, amely szervezetek több tízezer katolikus munkást szólítottak meg.

Mindennek fényében, azt hiszem, nem túlzás Kerkai Jenőről úgy beszélni, mint a legnagyobb magyar szociális szervezőről, akinek életművét a létező szocializmus évtizedeiben igyekeztek elfelejtetni, hiszen az előző rendszer számára zavarba ejtő volt, hogy a háború előtt létezett egy nem kommunista ihletettségű munkás érdekképviselet, és egy hatalmas katolikus szociális érzékenységű agrármozgalom, a KALOT, melynek alapítóját 10 év börtönnel jutalmazták.

Mi lehet Kerkai Jenő életművének aktualitása? Hol lenne ma szükség hasonló szociális szervező zsenire? Sajnos a mai Magyarországon is vannak olyan leszakadó vidékek, ahol hasonló nyomorúságot lehet tapasztalni, mint ami a Puszták népe elbeszéléseiből kibontakozik. Főleg Borsodban és az Ormánságban számos olyan falu van, ahol a lakosság jelentős része él mélyszegénységben, főképp cigányok, de a nyomor nem kizárólag őket érinti. Székely János püspök három éve drámai szavakkal hívta fel a figyelmet a magyarországi cigányság helyzetére: „Az utolsó órában vagyunk, most még van lehetőség arra, hogy változtassunk a helyzeten. Ha nem tesszük meg, akkor ketté fog szakadni ez az ország, amely közös hazánk.” A püspök az állam, a társadalom és az egyház együttműködésére hívta fel a figyelmet, hogy érdemi változás történhessen a legszegényebbek életében.

Ezen a téren az elmúlt évek talán legígéretesebb kezdeményezése a Felzárkózó Települések program, amelyet a magyar kormány hozott létre. A program célja, hogy a 300 leghátrányosabb helyzetű magyar település felzárkózását segítse. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával 19 egyházi és civil szervezet vesz rész a munkában. 2020-ban a mi rendtartományunk is bekapcsolódott a programba, és Arlón jezsuita roma misszió jött létre. Eddig már 118 településen indult el a program, és folyamatosan bővül. Azt hiszem, nagyon sokat lehet és kell még tenni ezért az ügyért, de ami már eddig megvalósult, az is igen figyelemreméltó, és nagyobb ismertségre volna érdemes. Azt hiszem, Kerkai atya is elismerően tekint rá az égből. De még hosszú az út, amit meg kell tenni.

Zárásképpen szeretnék megosztani még egy gondolatot. Kerkai a legszegényebbek felemelésében nemcsak feladatot látott, hanem a jövő reményét is.

Egyik rendtársának fogalmazott így: „A tanulóifjúság nevelésére mindenféle egyesületek, szervezetek, iskolák állnak rendelkezésre […]. De a parasztlegény-ifjúsággal, ezzel a közel egymilliós tömeggel senki sem törődik. Pedig ha igaz az, hogy az egész magyarság egzisztenciája a magyar mezőgazdasági társadalomra épül, akkor az is igaz, hogy viszont ennek a társadalomnak a jövője a magyar parasztifjúság erkölcsi, szellemi, szakmai megnevelésétől függ. Ezért kell minden erőnket a parasztifjúság megszervezésére fordítanunk.” Kerkai Jenő szemei előtt nem pusztán a legszegényebb népréteg testi-lelki felemelkedése lebegett, hanem sorsukat összefüggésben látta az egész magyar nemzet sorsával. A népi írókhoz hasonlóan bennük ismerte fel a magyar társadalom, ugyanakkor az egyház jövőjét is. Azt hiszem, érdemes lenne nekünk is a remény szemével is tekinteni azokra, akik most még a társadalom perifériáján élnek, és a nyomor mai gyermekeiben meglátni azokat az embereket, akik a jövőben országunk húzóérőivé válhatnak. A bizalom csodákra képes.

Koronaki Zoltán SJ

Fotó: MTI/Kerkai Jenő jezsuita szerzetes mellszobrának felavatása a Lakiteleki Népfőiskolán

További
cikkek

Hírlevél