Magyar-Hon-Lap

A posztkommunista kommunizmus

„A mi úgynevezett marxista, valójában sztálinista történetírásunk azért nem szerette a „mi lett volna, ha…” kérdés felvetését, mert az a jelennel való elégedetlenséget és a jövő útjainak fürkészését is jelentette. És hogy miként, arra a gyulafehérvári püspökséget alapító Szent István értékelése is példa. Elekes Lajos az 1960-as években arról értekezett,

Tovább

Gondolatok november 7-ére

„A Szovjetunió több mint hetvenéves fennállása semmiféle utólagos igazolást nem nyert. Nem csak és nem is elsősorban arról van szó, hogy nem hagyott maga után mást, mint sivárságot, az emberi képességek lepusztulását, káoszt és működésképtelen intézményeket. Másról és többről van szó. A leninizmus eszméje bukott meg. Több tízmillió embert gyilkoltak

Tovább

Miért készül torzkép hazánkról?

Közhely, hogy mi magyarok nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy magunkról, gondjainkról és gondolatainkról, történelmünkről és kultúránkról hiteles képet alkothassanak a külföldiek. Bizonyos fokig a külügyminisztérium lehetne ennek a gazdája, de fájdalmas emlékem, hogy amikor Pungor Ernő miniszter úr egy hazánkat bemutató CD-ROM elkészítésére és terjesztésére kért pénzt a költségvetésből,

Tovább

Minőségi forradalom az erdélyi magyar gasztronómiában – 1. rész

A két egymástól elválaszthatatlan gazdasági-kulturális ágazat, a turizmus és a vendéglátás – igaz, váltakozó korlátok között – a koronavírus miatti lezárások dacára is virágzik. Úgy tűnik, Európa népei nem akarnak lemondani a polgári életforma szerves részét képező éttermekről, kávézókról, sörözőkről és szállodákról. Nincs ez másképp Erdélyben sem, ahol mostanában valóságos

Tovább

A csöbör és a vödör ünnepe

Egy régi vicc szerint ez volt (szűk baráti körben) április 4-e neve. Ez az „ünnep” most mintha május 1-ére tolódott volna, amit ugyan sokan a komp kikötésének pillanataként éltünk meg, de az eltelt 17 év nem bizonyította, hogy jó helyre kerültünk. Igaz ugyan, hogy Brüsszel nem Moszkva, de szeretne lenni.

Tovább

Egy terrortámadás margójára

Az őszödi beszéd és az azt követő október 23-i rendőrterror 15. évfordulója alkalmából egymás után bukkannak fel a nyilvánosságban az újabbnál újabb beszámolók, tanúvallomások. És hány ismeretlen történet kerül majd még napvilágra! Mint ahogy például e sorok írójának is van a témához egy rövid személyes lábjegyzete. „Mérhetetlen dühöt éreztem” Attilával,

Tovább

Gáttalanok és gátlástalanok

Természetesen nem tudhatjuk, hogy mit hoz 2022 tavasza. Az ellenzék nagy hangon hirdeti, hogy itt a váltás ideje. Azt tudjuk, hogy kit akarnak leváltani, de az nem, hogy mit és mire. Közben meglepve tapasztaljuk, hogy olyan frontokat nyitnak, amelyek teljesen feleslegesek. Ilyen volt a vadászati világkiállítás. Pár órával a megnyitás

Tovább

Hát igen

Mások segíthetnek, de nekünk kell elvégezni a munkát – írja Robert J. Tamasy egy írásában. Erre mondtam, hogy hát igen. Hiszen olyan kézenfekvő igazság ez. Mert a munkát tényleg el kell végeznie valakinek. Ismét őt idézem: „és ha ez olyan munka, amelyet csak te tudsz elvégezni, akkor vagy elhatározod, hogy

Tovább

Karen, a boomer

„A Demokratikus Koalíció vezető politikusai tiltakozásuk jeléül saját facebook oldalaikon a mai napra »felveszik« a Rikárdó nevet, azt kifejezvén, hogy a magyarságból származási alapon történő kirekesztés minden magyar ember számára sértő.” (A Demokratikus Koalíció közleménye, 2015. január 3.) „A Karen jó pár hónapja már nem csak egy név, hanem sokkal több: egy

Tovább

Hírlevél