Magyar-Hon-Lap

Vannak dolgok, amelyek óhatatlanul megtörténnek. Egyszerűen az életünk velejárói. Elkerülhetetlenek. Ilyen a létezésünk végessége is. Mely tény ismét és ismét eszünkbe jut egy-egy temetéskor. Annak idején, 1956 őszén „Pipás” Sebestyén, Nagyborosnyó polgármestere kivitte a falu temetőjébe a diplomáján még meg sem száradt tintájú új körzeti orvost, apámat, rámutatott egy üres

A Komáromi Lapok 1920. július 3-án a címlapon közölte a fiatal bencés szerzetes, Dr. Szonyogh Xav. Ferenc rövid írását. A szerző egy Nagy-Magyarország térképből indult ki, ami köré az „így volt—így lesz“ szavakat írták. A képet látva az emberek kételkedve vagy vágyakozva az kérdezték: Mikor? Egy hónappal Trianon után ez

Nem árt, ha az embernek vannak példaképei. Egy jó példa követése felemeli, akár hőssé is teheti az embert. Ilyen példakép lehetne például Willy Brandt német kancellár, aki 1974-ben lemondott, mert titkáráról kiderültek a kommunista NDK-val való kapcsolatai. Brandt teljesen ártatlan volt az ügyben, de azt mondta, hogy Németország kancellárjára gyanú

Tény: a magyar válogatott csoportelsőként, veretlenül jutott ki a jövő évi Európa-bajnokságra.Szubjektív: szívből örülünk ennek, hidegen hagy, vagy netán kifejezetten bosszant. Bár nem ismerek ezzel kapcsolatban reprezentatív felmérést, el tudom képzelni, hogy a magyar válogatottat többen támogatják, mint a jobboldalt, illetve a kormánypártokat. Mert ha van nemzeti ügy, akkor ez

1923. november elsején a Népszava szerkesztőségi cikkben elemezte az ország helyzetét. A cikk maga nem érné meg a fáradságot, hogy előbányásszuk, de ha egybevetjük a mai baloldali ellenzék dolgaival, figyelemre méltó párhuzamot figyelhetünk meg. Kezdjük a címmel: „Bethlen – mehet.” Ugye emlékeztet az „Orbán, takarodj!” kiabálásra. Nehéz lehet józan ésszel

Ha nem is kavarta fel a belpolitika állóvizét, némileg meglötyögtette azt az új papírhajó érkezése. De miért is kavarta volna fel, amikor a centrális erőtér rendszere, köszöni szépen, jól van? Adott a kétharmados kormányerő, jobbra–balra egy-egy 10%-os középpárttal és számos kis statisztával. Most az utóbbiak köre gyarapodott egy újabbal. Mindenekelőtt

„Emmanuel Macron francia elnök ígéretet tett arra, hogy 2024-re alkotmányba foglalják a nők abortuszhoz való jogát” – tudatták a világgal a hírügynökségek nem sokkal Mindenszentek előtt. Franciaországban azonban 1975 óta legális a magzatgyilkosság, és senki nem vette napirendre ennek eltörlését. Mi értelme akkor az egész felhajtásnak? Mivel az alkotmánymódosítás után

1920. A Pesti Hírlap akkori számait lapozgatom. A magyar delegáció Párizsban készül a tárgyalásra, Apponyi gróf maga is beáll fordítónak, hogy gyorsítsa a munkát. Az ország tele van várakozással. Senki sem hiszi a hihetetlent, hogy bevégeztetett. Az újság belekapaszkodik minden, legalább kis reményt keltő hírfoszlányba. Ma a sajtó folyton riogat,

Egy hozzászóló felrótta nekem, hogy az elmúlt tíz évben eltűnt egy millió katolikus. Nem magyarázgatom a népszámlálás adatait, és nem kezdek e téren sem számháborúba. Tény, hogy a hívők száma zsugorodik, pedig növekedniük kellene, s ez mindannyiunk felelőssége. Az enyém is, s a tied is, kedves Olvasó. Ébresztő, írtam, de