Régi baráti és segítő kapcsolat eredményezte azt a megtisztelő meghívást, amely a békési KÉSZ csapatához érkezett. Az invitáció a magyar állam által is támogatott Kallós 100 emlékév keretében lezajló eseménysor részeként született meg, és így szólt: Koncertszínház a 100 éve született Kallós Zoltán emlékére.
Azé a Kossuth-nagydíjas és Corvin lánccal is kitüntetett Zoli bácsiéra, aki a magyar népművészet, néprajz területén szerzett elévülhetetlen érdemeket, s aki hitte és vallotta, hogy addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. A KÉSZ-es csapatnak – ezen belül Sándor-Kerestély Ferencnek hála – e kiválóságunk nem egyszer volt Békés vendége is.
A 2026 március 28-án lezajló ünnepség helyszíne a Kolozsvári Magyar Opera grandiózus terme volt. Az ünnepségen sok kiválóság jelent meg és jutott szóhoz, köztük Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány elnöke, Kiss János, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke és Nagy János, a magyar Miniszerelnöki Irodát vezető államtitkár. A hét fős békési küldöttséget – köztük Polgár Zoltán alpolgármestert és Köteles Zoltán KÉSZ elnököt – kiemelt tisztelet és barátság fogadta.
A fellépő zenészek – köztük a Békésen is vendégeskedett és Sepsiszentgyörgyhöz is kötődő Tokos zenekar – énekesek és táncosok kivétel nélkül Zoli bácsihoz kötődnek, és több generációt ölelnek fel az óvodás kortól a nagymama korig. Utóbbitól még az ünnepelt is gyűjtött és az általa előadott – műsort megnyitó – egyik népdalt a műsor zárószámaként a nagyi kezét fogva a kisunoka is elénekelte, mintegy keretet és értelmet adva Kallós Zoltán egész életművének.
Minden színre lépőn érződött az életöröm, a felhőtlen felszabadultság, az egymásra figyelés és mindez azonnal átsugárzott a közönségre is, amely folyamatos vastapssal ünnepelte és köszönte ezt az ajándékot. Két alkalommal is katartikussá vált az este. Először a szünet előtti zárószámnál, amely frenetikus zene, ének és tánc kavalkáddá alakult. Másodszor pedig a finálé előtti együtt zenélésnél, amikor 34 zenész egyszerre kezdett el játszani olyan elemi erővel, olyan szeretet emanációval, hogy a nézősereg szinte szó szerint felemelkedett székéből. Majd csatlakozott hozzájuk az énekesek sora és a táncosok serege. A hatás nem maradt el, a legjobb értelemben véve megrendült jelenlevők percekig állva, vastapssal díjazták a feledhetetlen élményt.
A folytatás is méltó volt a produkcióhoz. Válaszúton igen jól csúszó házi pálinka, frissen csapolt sör várta a kiszomjazott és több száz töltött káposzta a megéhezett fellépőket és ünneplőket. És aki bírta, az hajnali hat óráig vezethette le energiáját a váltott zenekarú fergeteges táncházban. Valaki meg is jegyezte a végén: azért olyan jó magyarnak lenni!
Pálmai Tamás
