Kabuli kábulat

Afganisztán áll ezekben a napokban a hírek élén, pontosabban Joe Binden szerencsétlenkedése, és annak következményei. Napok óta látszik, hogy nemcsak Trump vagy a republikánusokhoz közeli hírforrások kritizálják az elnököt, hanem az egész amerikai sajtó. Először azt tűnt fel, hogy idézték Obama elnököt, aki nyilván jól ismeri az alelnökét: ne feledjük Joe azon képességét, hogy képes bármit elrontani. (A fordítás puhított az eredeti nyerseségén.) Az európai szövetségesek kérték, hogy a kivonulási határidőt tolja ki, hogy az okkal és joggal menekülők valóban távozhassanak is. Az elnök nemet mondott. A rendelkezésre álló idő alatt képtelenségnek látszik a menekülés lebonyolítása. Az újságok ezrekről beszélnek, de olvastam már 250 ezer emberről is.

Mindez nem volt elég: csütörtökön (aug. 26.) robbanás történt a kabuli repülőtéren. A halottak, sebesültek számáról ellentmondók a hírek, a lényeg azonban az, hogy a robbanásig felszült helyzet túl van a robbanáson.

Magyarként annyiban fellélegezhetünk, hogy a magyar kivonulás megtörténti, katonáinkat és a velünk együttműködő és ezért életveszélyes helyzetbe került munkatársakat sikerült kimenteni, sőt más nemzetek kérésére is menekítettünk embereket.

Sokan leírták már, csatlakozom hozzájuk: a demokrácia export sikertelen és erkölcstelen vállalkozás. Semmiféle jogalapja nincs annak, hogy az amerikaiak írják elő, hogy az egyik vagy másik államban hogyan rendezzék be az emberek az életüket. A beavatkozások indokai utólag többnyire megdőltek. Irakban például nem voltak tömegpusztító fegyverek, de ha lettek volna is, ezen az alapon minden atomhatalmat meg kellene támadni. Az újságok keltette hangulatban a szövetségesek felelőtlenük mentek a nagy testvér után. Talán méltatlan a párhuzam, de a szovjetek maguk szaladtak bele az afgán kudarcba, nem rángatták bele az egész Varsói Szerződést.

Az is elfogadhatatlan, hogy a multikulturalizmus prófétái visítva tiltakoznak másoknak a nekik nem tetsző szokásai ellen. Gondolok például a nők utcai viseletére.

Az Egyesült Államokban többen attól félnek, hogy Binden, aki bizonyos fokig a talibánok túsza lett, képes legitím hatalomnak elismerni a talibán vezetést. Pár napja híre jött, hogy a CIA főnöke személyesen találkozott a talibán vezetéssel. Nikki Haley nagykövet, illetve a Stand For America konzervatív szervezet petíciót indított a talibán rezsim hivatalos elismerése ellen. Akárhányan írják is alá majd a petíciót, a talibánok elismerése nem érzelmi kérdés. Ha a nemzetközi közösség Afganisztén izolációjával próbálkozik, maga löki oda az országot a terrorizmus támogatói közé, ami pedig igen sok bajt hozhat magával, az a bizonyos szeptember 11-e megmutatta, hogy mire képesek. 

Az amerikaiak és elnökük kritikája épp ezért nem jelenti azt, hogy a talibánokat piedesztálra emeljük. Nagyon nehéz esetükben meghúzni a tiszteletreméltó nemzeti sajátosság és az elfogadhatatlan, embertelen magatartás közötti határt. Semmilyen önrendelkezésre nem lehet hivatkozni, ha a világ kábítószerrel való ellátásáról vagy a terrorizmus exportjáról van szó. Ezért Afganisztán a jövőben is probléma lesz mindannyiunk számára.

Surján László

További
cikkek

Hírlevél