Az Eurostat egyik jelentése örvendetes adatokról számol be: Az Európai Unió régióinak 90 százalékában nőtt a foglalkoztatási arány. Földrészünk kezd kilábalni a járvány okozta bajokból. 2030-ra a tagállamok el szeretnék érni, hogy a munkaképes korosztály és az állásban lévők aránya 78 százalék legyen. Ezt már sok helyen el is érték, hazánkban öt régió már ezen célérték felett van, három azonban még alatta.
![](https://mkdsz.hu/wp-content/uploads/2023/10/foglalkoztatasi-arany.jpg)
Amikor egy-egy ilyen statisztika nyilvánosságra kerül, a politika rendszerint rácsap és ki-ki a maga pártállása szerint értékeli azokat. Ez hiba, hitelesebbek lennének a pártok, ha reális értékelést adnának minden esetben. Ehhez jó segítség a képen látható térkép, amelyen a „jó régiókat” zöld, a lemaradókat barna szín jelzi.
Hazánk adatait összevethetjük például Spanyolországgal, Franciaországgal, Itáliával, Romániával, de még akár Szlovákiával, Lengyelországgal is, és kihúzhatjuk magunkat. Persze ha Németországgal, Svédországgal, Izlanddal történne az összehasonlítás, akkor a vesztes oldalra kerülnénk. Talán okosabb, ha a régiónkon belüli összehasonlítással próbálkozunk. Nos, a csehek előttünk vannak, de a többiek nem, meglepetésre még az osztrákok sem. A fővárosok általában 80 százalék felettiek, de Bécs alig haladja meg a 70 százalékot. Íme a migráció „áldásos” hatása. Még Bukarestnek is sikerült 78 százalék fölé kerülnie. Ránézve a térképre egyébként nevetségesnek tűnik az az állítás, hogy még Románia is elhúzott mellettünk. Van, amiben igen, van, amiben nem.
Mi legyen hát a végső értékelés? A rendszerváltáskori reményeinkre gondolva, megállapíthatjuk, hogy a foglalkoztatást tekintve utolértük, sőt elhagytuk Ausztriát. De a foglalkoztatás nemcsak az egyetlen mutató, s ha ez Ausztriában rosszabb is a miénknél, a jövedelmekről ez már nem mondható el, különben nem ingáznának annyian Nyugat-Magyarországról a „sógorokhoz” dolgozni.
A reális értékelés tehát azt mondja, hogy a három rosszabb foglalkoztatási arányt mutató régióban javítani kell a helyzeten. Ezek Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl. Ettől függetlenül nincs miért szégyenkeznünk, viszont melldöngetés helyett elégedjünk meg azzal, hogy jó irányban haladunk.
Annak idején mosolyt, gúnyos mosolyt csaltunk a baloldali haladárok szájára azzal, hogy tíz év alatt egy millióval több munkahelyet akarunk. A tíz év elmúlt, a munkahelyek meglettek.
Ha meg is akarjuk tartani ezt a foglalkoztatási arányt, meg kell tartanunk az eddigi politikát. Ha marad az „irány”, marad az „arány” is. Jó utat rosszabbért el ne hagyj!
Surján László
A szerző korábbi népjóléti miniszter, EP-alelnök, a KDNP tiszteletbeli elnöke