Az Eurostat egyik jelentése örvendetes adatokról számol be: Az Európai Unió régióinak 90 százalékában nőtt a foglalkoztatási arány. Földrészünk kezd kilábalni a járvány okozta bajokból. 2030-ra a tagállamok el szeretnék érni, hogy a munkaképes korosztály és az állásban lévők aránya 78 százalék legyen. Ezt már sok helyen el is érték, hazánkban öt régió már ezen célérték felett van, három azonban még alatta.

Amikor egy-egy ilyen statisztika nyilvánosságra kerül, a politika rendszerint rácsap és ki-ki a maga pártállása szerint értékeli azokat. Ez hiba, hitelesebbek lennének a pártok, ha reális értékelést adnának minden esetben. Ehhez jó segítség a képen látható térkép, amelyen a „jó régiókat” zöld, a lemaradókat barna szín jelzi.

Hazánk adatait összevethetjük például Spanyolországgal, Franciaországgal, Itáliával, Romániával, de még akár Szlovákiával, Lengyelországgal is, és kihúzhatjuk magunkat. Persze ha Németországgal, Svédországgal, Izlanddal történne az összehasonlítás, akkor a vesztes oldalra kerülnénk. Talán okosabb, ha a régiónkon belüli összehasonlítással próbálkozunk. Nos, a csehek előttünk vannak, de a többiek nem, meglepetésre még az osztrákok sem. A fővárosok általában 80 százalék felettiek, de Bécs alig haladja meg a 70 százalékot. Íme a migráció „áldásos” hatása. Még Bukarestnek is sikerült 78 százalék fölé kerülnie. Ránézve a térképre egyébként nevetségesnek tűnik az az állítás, hogy még Románia is elhúzott mellettünk. Van, amiben igen, van, amiben nem.

Mi legyen hát a végső értékelés? A rendszerváltáskori reményeinkre gondolva, megállapíthatjuk, hogy a foglalkoztatást tekintve utolértük, sőt elhagytuk Ausztriát. De a foglalkoztatás nemcsak az egyetlen mutató, s ha ez Ausztriában rosszabb is a miénknél, a jövedelmekről ez már nem mondható el, különben nem ingáznának annyian Nyugat-Magyarországról a „sógorokhoz” dolgozni.

A reális értékelés tehát azt mondja, hogy a három rosszabb foglalkoztatási arányt mutató régióban javítani kell a helyzeten. Ezek Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl. Ettől függetlenül nincs miért szégyenkeznünk, viszont melldöngetés helyett elégedjünk meg azzal, hogy jó irányban haladunk.

Annak idején mosolyt, gúnyos mosolyt csaltunk a baloldali haladárok szájára azzal, hogy tíz év alatt egy millióval több munkahelyet akarunk. A tíz év elmúlt, a munkahelyek meglettek.

Ha meg is akarjuk tartani ezt a foglalkoztatási arányt, meg kell tartanunk az eddigi politikát. Ha marad az „irány”, marad az „arány” is. Jó utat rosszabbért el ne hagyj!

Surján László
A szerző korábbi népjóléti miniszter, EP-alelnök, a KDNP tiszteletbeli elnöke