Furcsa cím. Küzdök is vele meg magammal is. Mert ami a fejemben kavarog, az nem a legvidámabb. Azaz nem igazán optimista. Még éppen nem pesszimista, mondhatni inkább realista. A lista. A kobakomban fennforgó tételek sora. Ráadásul meg a mai evangéliumban Márta és Mária örök dilemmája, ami szintén nem könnyíti meg a dolgomat. Vagy mégis? Nézzünk utána!

Az egész világunk a szakadék felé rohan. Földünket szinte tudatos módon szipolyozzuk ki felesleges dolgok miatt, csak a haszon és a saját kényelmünk érdekében. Felelős vezetőink meg teljesen felelőtlenek. Nagy- és kishatalmak területén egyaránt. Távoli országokban és épp itt mellettünk is. Á-t mondanak és B-t cselekszenek. Bort isznak és vizet prédikálnak. Tisztelet a ritka kivételeknek.

Az emlegetett zömhöz tartozók, ha baj van, ha ég a ház, mindent lefaragnak, a legszegényebbtől is elvesznek, de saját zsebük épségére vigyáznak piszkosul. Vagy, mesélik – kik segíteni mentek bajbajutott nemzettársaiknak –, hogy a segítségre szorulók képviseletére és érdekvédelmére hivatottak krőzusi gazdagságban élnek. De még ennyire messze menni sem kell. Falakba ütközik az ember, ha el szeretné mondani, „fel” szeretné juttatni a meglátását mely szerint nagy baj van, mert rossz a közhangulat. Ami egy nem is olyan nehezen kezelhető dolog volna, ha elhinnék az üzenetet. Ám nem, hogy nem hiszik, el sem lehet juttatni a címzetteknek a zsírosan megélők hírblokádja miatt. Lehet ontani a kölcsönbe kért pénzt mindenkinek, de ez csak a materiális rész. Amit látok magam körül, ami megmérgezi a lelkünket az marad. Bármilyen mennyiségű osztogatás ellenére is. A tiszta, őszinte beszéd, egy-két jól „statuált” példa viszont csodákat tenne. Mert, bár sok hatalmi mámorban úszó ezt hiszi, az emberek – bár olykor birkák ugyan, vagy birkanyáj is néha – végső soron nem hülyék. Utálkozva fordulnak el attól, amiért eddig lelkesedtek, mert észlelik a hiteltelenséget, hányingerük van a propagandától. Mérgesek, de még nem jutottak el oda, hogy ne lennének hálásak, és ne köszönnék meg szomjasan az igaz szót. Ha van még a politikában ilyen.

Nos, ilyen fura dolgok keveregnek az agyacskámban, miközben mosolyogni próbálok, mint József Attila szereplői: „Futtam, mint a szarvasok, / lágy bánat a szememben. / Famardosó farkasok / űznek vala szívemben. // Agancsom rég elhagyám, / törötten ing az ágon. / Szarvas voltam hajdanán, / farkas leszek, azt bánom. // Farkas leszek, takaros. / Varázs-üttön megállok, / ordas társam mind habos; / mosolyogni próbálok. // S ünőszóra fülelek. / Hunyom szemem álomra, / setét eperlevelek / hullanak a vállamra.”

Kicsit nagyzolva, téziseket mondtam. Jöhet az antitézis. A szintézis reményében persze, és a protézist elkerülendő… Aztán tényleg elmosolyodhatunk, ha rájövünk: Márta mindennapi, kisdolgokra figyelő szorgalma is, de még inkább Mária hite kell a fentebb vázoltak elviseléséhez, megváltoztatásához és a cseppnyi boldogsághoz.

Pálmai Tamás