Fogadjátok ezt a levelet, a szokásos húsvéti üdvözlőlapok helyett. Kár, hogy ezek kimentek a divatból, személyesebbnek tűntek, mint az ilyen képernyőről olvasható üzenet. Előnye azonban ennek a formának is van. Nincs helyszűke, a terjedelemnek csak a józan ítélőképesség szab határt: a hosszú írásokat kevesen olvassák. Hatékonyabb, abban az értelemben, hogy több emberhez jut el.

Az idei húsvéti ünnepet mozgalmas napok veszik körül. A kampány okozta felhevült hangulat nem kedvez az elmélyedésnek. De nem mondhatunk le arról, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepét, a feltámadást ne méltóképp ünnepeljük. Mitől lesz méltó az ünneplés? Nem a sonka finomságától, nem is a tojások hímes festésétől, tehát nem a külsőségektől. Ezek fontosak, de van, ami még fontosabb. Akkor jó az ünnep, ha gazdaggá tesz. Nem a pénzben kifejezhető gazdagságról van szó. Az ünnep célja közelebb kerülni Istenhez, s Vele maradni az ünnepet követő hétköznapokban is.

A vallási témájú üdvözleteken a keresztre feszítés és a feltámadás a leggyakoribbak. Méltán. Idén azonban egy másik szempontot veszek elő. Képzeld magad, hogy ott vagy a Golgotánál. Kivel azonosulsz az evangéliumokban említettek közül? Én most azt a római századost választom, akiről igen keveset tudunk, de ő az, aki kimondta a lényeget: ez az ember valóban Isten fia volt. Márk és Lukács egyaránt századosként említi. A János evangéliumból tudjuk, hogy egy római lándzsával átszúrta Jézus oldalát. A hagyomány később nevet is adott neki: ő Longinus, akinek alakja összemosódott az említett századossal.

Mit tanulhatunk a századostól? Például a felismerés képességét. Meglátta a szenvedő Jézusban az igaz Istent. És mi? Hogyan tekintünk a szenvedőkre? Gyakran észre sem vesszük őket, vagy megkeményítjük a szívünk és elfordulunk. Hogy Krisztust látnánk bennük? Dehogy.

Késztessen ez a húsvét arra, hogy a százados szemével nézzük a világot, hogy eszünkbe jusson Jézus szava: amit egynek tettetek, nekem tettétek.

Ekkor lesz áldott a húsvétunk, amit szívből kíván:

Surján László

U. i.: A kép Longinus ábrázolás, Fjodor Jevtikhijevics Zubov (1615-1689) műve