Végére érve a hazánkról szóló próféciák ismertetésének, összefoglalásul az alábbiakat javaslom megfontolni.

A próféciák egy veszélyre figyelmeztetnek, a háborúba való besodródásra. Megmutatják azt is, hogy a Szeretetláng „meggyújtásával”, azaz rendszeres imádsággal ez elkerülhető.

De a Szeretetláng országon belüli, és határokon túli elterjesztésének más funkciói is vannak. A Szeretetláng mozgalom elterjedése közel fél évszázada Németországból indult, a Szeretetláng Naplót ismertető füzet (magyar és német) kiadásával. A kiindulópont mégiscsak Magyarország, Erzsébet asszony itt élte át a jelenéseket. Ebből fakadóan – mutattak rá a próféciák – hazánknak kiemelkedő szerepe van a mozgalomban. Hozzáteszem: hihetetlenül nagy a felelőssége is.

A jelenések Erzsébet asszony szenvedéseinek árán, évtizedek alatt alakították ki azt a fegyvert, ami a Gonoszt mintegy „megvakítja”. Az imának ezt a fegyverét használnunk kell, legalább három cél érdekében.

Az első Magyarország lelki megújulása. Ennek vannak jelei, de távolról sem értünk célba. A második: a Kárpát-medencében élő nemzetek megbékélésének kiesdeklése. Keresnünk kell a velük való közös imaalkalmakat, nem mellőzve az értük való fohászkodást sem. A harmadik az ún. Nyugat kereszténységellenes lépéseinek megállítása, és visszatalálás földrészünk lelki-kulturális gyökereihez. Ehhez tartozik az új formát öltő, új néven jelentkező kommunizmus visszaszorítása.

Ne legyen kétségünk, ez az a Varga László püspök által leírt szellemi harc, ami lényegét tekintve a Gonosszal való küzdelem.

Keresztényként könnyen igent mondunk ezekre az imaszándékokra, de vizsgáljuk meg, hányszor maradtak félbe, szakadtak meg idejekorán az efféle jószándékaink. Gyakran mondjuk, hogy a mai fiatalok nem vállalnak semmiféle elköteleződést. Ezért tolódik ki a házasságkötések ideje, ezért kevés az Istennek szentelt élet. Állítható-e azonban, hogy az idősebb korosztályok teljesen mentesek lennének ezen a téren? Ne ítélkezzünk, hanem szedjük össze magunkat, és lépjünk rá a Fábry Kornél püspökünk javasolta útra, amelynek a honlapja elérhető IDE KATTINTVA. A bejelentkezés önmagában még nem tett, de megerősítés sokaknak, hogy látható: sokan vagyunk. Legyünk végre sokan és elegen.

Azok jelentkezzenek, akik az alábbiak közül legalább egyet vállalnak:

1. Naponta egyszer vagy többször elimádkozom az Úrral való egység imáját:

Imádott Jézusom,
lábunk együtt járjon, 
kezünk együtt gyűjtsön, 
szívünk együtt dobbanjon, 
bensőnk együtt érezzen, 
elménk gondolata egy legyen, 
fülünk együtt figyeljen a csöndességre, 
szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon, 
ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! Ámen.

2. Böjtölök hetente egy vagy két napot (szerda, péntek), ahogy egészségem és körülményeim engedik, lehetőség szerint kenyéren és vízen, de lehet más ételről való lemondás is, pl. húsról vagy édességről.

3. Imádkozom naponta valamennyi nem hívő megtérésért, hogy ők is megtalálhassák az igazi boldogságot Istenben.

4. Elimádkozom naponta legalább egy rózsafüzért.

5. Hetente több alkalommal részt veszek szentmisén, szentségimádáson, alázattal kérve Istentől a béke ajándékát.

6. Másokkal együtt közösen dicsőítek Magyarországért és a békéért.

7. A zsolozsma valamely imaóráját minden nap felajánlom Magyarországért és a békéért.

A hét pont közül az első látszik a legkönnyebbnek, de mit sem ér, ha csak a szöveget mondogatjuk. A Jézussal való azonosulás, amiről a szöveg szól, életünk átalakítását kívánja, azt, hogy Ő legyen a legfontosabb számukra.

„Legyen az a stratégiánk – írta Fábry Kornél püspökünk, – hogy minél több magyar mondja az Úrral való egység imáját. Ez a stratégia nem új. Emlékezzünk, Mindszenty bíboros azt mondta, hogy ha van egymillió magyar, aki imádkozik népünkért, akkor nem félti Magyarországot. Ha most találunk egymillió magyart, aki imádkozza az Egységimát, akkor én sem féltem Magyarországot. Magyarország a legbékésebb, legbiztonságosabb és legörömtelibb hely lesz!”

Ebben hinni kell, és érte tenni kell. Fegyvert kaptunk a Gonosz legyőzésére, merjük használni. Tanuljunk a ruandaiak szenvedéséből. Fohászkodjunk a Nyugatiakért, a Kárpát-medenceiekért és magunkért.

Surján László