A nagyhatalmi, sőt mondhatjuk világhatalmi gondolkodás nem halt ki Oroszországból a Szovjetunió összeomlása után sem. Nyugat-Európa és Amerika ezzel kapcsolatos aggodalmainak van alapja. Az más kérdés, hogy nem kezelik jól ezeket az aggodalmakat. Tucker Carlson Putyin-interjúja bombaként robbant. Elemzések sora születik meg, tévedésekkel, sőt olykor tudatos hazugságokkal tarkítva. Nem feladatom ezeket rendbe tenni, se kedvem, se tudásom nincs hozzá.
Van azonban egy Putyin idézet, ami elgondolkodtatott: „Végül is a Szovjetunió összeomlását gyakorlatilag az orosz vezetés kezdeményezte. Nem értem, mi vezérelte akkoriban az orosz vezetést…”. Hogy ki volt a kezdeményező? Jóval az összeomlás előtt egy továbbképzésen vettem részt. Ebéd után egy orvos ezredessel sétáltam, beszélgettünk. Az ezredes úr, bár akkor még nem illett így nevezni, ezt mondta: Gorbacsov kiengedte a szellemet a palackból, és nem-fog-ja-tud-ni-visz-sza-gyö-mö-szöl-ni. Nyílt utcán, ezredesi egyenruhában, hangosan, sőt lelkesedve beszélt. Változóban volt már az idő. Az orosz vezetés kezdeményezett, de csak annyiban, hogy a szabadság szele megérintette az embereket. A Szovjetunió tagállamainak a vezetését is. Ezek rájöttek, hogy a rendszer össze fog omlani, és részben hazafiságból, nagyobb rész azonban hatalmi pozíciójuk megtartása reményében éltek a szovjet alkotmány adta lehetőséggel, és kiváltak a szovjet birodalomból.
Hogy ezen most Putyin háborúval szeretne – legalább részlegesen – változtatni, azt jelenti, hogy a mindenkori moszkvai vezetés a cároktól kezdve Sztálinon át Putyinig ugyanazt akarja: erős, a világ sorsát befolyásolni képes nagyhatalmat. Ez pedig számunkra, itt Közép-Európában nem sok jót jelent.
Történelmünk arra tanít, hogy akár kelethez, akár nyugathoz csapódunk, jól nem járunk.
Át kell gondolnunk, hol a helyünk a világban. Gyarmati György egy cikkében három megoldásról tesz említést: 1.) A református lelkész, művészettörténész egyetemi tanár, Fülep Lajos szerint „Magyarország mindenképpen a Nyugathoz tartozik; időben hátrább, térben szélrül, de a gyepűn belül”. 2.) Ezzel egyidejűleg jellemeztük magunkat „turáni népként”, „a Kelet népeként”, s hogy világosabb legyen, az író Veres Péter populista öntudattal deklarálta: „Nyugaton nincs semmi keresnivalónk.” 3.) A frankofil irodalomtudós, Gyergyai Albert eközben közép-európai tudattal/érzülettel áldott-vert vándorként azonosítja önmagát. (Bővebben: Rubicon 2023/6-7)
A 16. század óta nem próbálkoztunk az önállósággal. A mai kormány úgy látja, hogy ez az egyetlen járható út.
A mai ellenzék Nyugathoz húz. Nyugati alamizsnából él, és szégyenkezés nélkül elfogadja a harmad- vagy akár negyedhegedűs helyet. Nemcsak ambíciója, de tehetsége sincs az elsőhegedűs szerepre. Ennek ellenére 2026-ban ötödször is próbálkozni fog, s az idei év ennek az előjátéka.
A mi saját utunk, közép-európai öntudatunk nem szakítás az ún. Nyugattal. Látjuk és joggal kritizáljuk hibáit, próbáljuk azokat elkerülni, reméljük javíthatóságát, miközben nem engedünk azon jogokból, amelyek minket illetnek. De történelmileg és kulturálisan a Nyugat részei vagyunk, ha olykor épp a nyugatiak nem akarják ezt észrevenni.
A pénzre és fegyverre alapuló nyugati gőgöt és az agresszióra is képes keleti despotizmust el kell utasítanunk. Ugyanakkor kultúránk híd Shakespeare, Goethe, Verdi és Wagner világához éppúgy, mint Tolsztoj, Puskin vagy Sztravinszkij felé. Olyan értékekkel járultunk hozzá Európa kultúrájához, mint Mátyás corvinái, Liszt, Bartók vagy Márai művei. Kisebbrendűség nélkül járhatjuk a magunk útját.
Hol a helyünk? Itthon, Közép-Európában.
Surján László
