Hauszmann a Szent István-teremről (1900)

Magyar Iparművészet 3. évfolyamának (1900) 3. számában Hauszmann Alajos adott részletes leírást a készülő Szent István teremről, ami „A magyar iparművészet főpróbája” című cikksorozat első írása volt. Mivel a Szent István-terem mostani rekonstrukciója általános elismerést váltott ki, – még az index.hu is lelkesen ünneplő ismertetést adott róla, – tömegek szeretnénk megnézni. Belépőjegyek viszont már csak szeptember elejére vehetők. Talán nem lesz érdektelen, hogy az arra legilletékesebb tollából – mintegy felkészülésül – megismerjük a terem talán első leírását. A cikk régies szóhasználatát megtartva az eredetit másolom ide, de a mai helyesírást alkalmazom. Tehát Hauszmann ezt írta:

A budai királyi vár Szent István-terme

Az építés alatt levő és befejezéséhez közeledő királyi vár belső fölszerelése, termeinek berendezése és azok díszítése már a legközelebbi jövő munkája leend.

A nagyméretű ünnepi termeken, valamint a lakosztályokon kívül, középnagyságú termek is készülnek, hisztorikus alapon, minők a Szent István-, a Hunyady Mátyás- és a Habsburgok-terme.

Elsőnek a Szent István-terem készült el. Befejezését siettette Ő Felségének az a kifejezett kívánsága, hogy alkalom nyújtassék hazai iparosainknak, hogy nagyobb szabású és előkelő tárgyakkal szerepelhessenek az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállításon. Ez a terem — inkább szoba, mert méretei folytán a „terem” jelző alig illeti meg — közös kiállítási tárgyát képezi azoknak az iparosoknak, akik készítésén közreműködtek.

A teremnek aránylag csekély méretei (12.0 m. hosszú 6.50 m. széles és 5.50 m. magassággal) nem engedtek nagyszabású arhitektonikus alakítást, hanem intim kiképzést tettek szükségessé, melynél a részlet finomsága és a szín harmóniája kellőleg érvényesülhet. Ezért választottam faanyagot aranyozással és majolika betéttel — utóbbit azért, mert Zsolnay gyártmányaival jó színhatást véltem elérhetni.

Amidőn hisztorikus termek kiképzéséről van szó, természetes, hogy az illető korszak stílusát kell választani. A Szent István-terem román stílusban készült, a mely stílus hazánkban az Árpádok korában tudvalevően szép virágzásnak örvendett. A részletek kifejlesztésében azonban bizonyos szabadságot engedtünk meg magunknak, mert nem a szigorú és megmerevedett román alakokat választottuk — hanem helyt engedtünk itt is a magyar ornamentikának, miáltal a magyaros jelleg kifejezésre jutott.

A terem építészi elrendezésére a helyi viszonyok voltak mértékadók, hosszasága, amely a szélességi méret kétszeresét teszi, — megkívánta a megszakítást, amit azáltal gondoltunk elérni, hogy a szoba hosszfalának közepére oszlopokkal befoglalt falfülkét terveztünk, a mely fülkében hatalmas, a födémig érő, kandalló áll.

A kandallóval szemben levő ablakos fal közepére hármas osztású tükör került, — a szoba két választó falában vannak pedig a bejáró ajtók.

Az anyag, mely dominál és a szobának jellegét megadja, a fa, és e célra magyar diófát választottunk. A terem falait körülfoglalja 2.20 m. magasságú faburkolat (lambéria), amely alsó részében tömör, felső része pedig faragott oszlopocskákkal keretezett mezőkre van osztva, melyekben az Árpádházi király-alakok festményei készültek. A faburkolat felett alkalmazott lizének és oszlopok hordják a gerendás mennyezetet, mely gerendák közötti síkok szintén majolika-lapokból vannak képezve. Az összes fa-alkotórészek stílszerű faragványokkal díszesek és részben aranyozva vannak.

A faburkolat és a mennyezet közötti falterületeket sötétkék színű arany- és selyem brokát-szövet borítja, melynek román ornamentikájú motívumai közé a magyar korona arannyal van beszőve.

Az ablakfüggönyök antik stólák alakjában készültek, bársony alapon, román-stílű aranyhímzéssel, közbe színes kövekkel és gyöngyökkel kirakva.

A szoba padolata tölgy- és diófából berakott gazdag díszítésű parkettákból készült.

A tervező-építész legfőbb gondjai közé tartozik, hogy ki fogja tervét végre-hajtani. — Ki lesz az a hivatott mester, — vagy kik lesznek azok az iparosok, a kik megértik eszméjét, és nemcsak a vállalkozó szempontjából ítélik meg a munkát, hanem belemélyedve annak lényegébe, örömmel és szeretettel végezik a reájuk bízott részt.

Nekem e tekintetben nem kellett aggódnom, mert oly férfiakat hívtam föl a közreműködésre, a kikben már előre is meg volt a biztosítéka annak, hogy csak jót, csak kiválót alkotnak. A legnagyobb elismeréssel kell adóznom azoknak a kiváló művészeknek és iparosoknak, akik e munka létesítésében közreműködtek és úgy a felhasznált anyag, valamint a foganatosítás minősége tekintetében oly művet létesítettek, a mely, azt hiszem, a külföldön is elismerésben részesül és a magyar ipar becsületére fog válni.

Első sorban a művészi alkotásokat kell fölemlítenem.

Roskovics Ignác festőművész festette az Árpád-ház nagy alakjainak képeit. Ezek: Szent Imre (a szent ifjúság jelképe), I. Béla az 1051 — 1052-iki nemes háború lelke, Szent László, Kálmán, III. Béla, II. Endre, az aranybulla adományozója, Szent Erzsébet, IV. Béla Budavárának alapítója, Szent Margit, és III. Endre az utolsó Árpád. Az ő ecsetjét dicséri az ajtók feletti mezők két képe is: „Szent István alapítja a székesfehérvári templomot” és „Szent István megkoronáztatása”.

Aki e képeket látta, csak bámulatát fejezheti ki a művész alapos tanulmánya felett, aki korhűen kívánta ábrázolni királyi alakjait. Mennyi gondot fordított a ruházatra, az ékszerre, melynek legcsekélyebb részletére is kiterjedt a művész figyelme!

Itt minden részlet alapos tanulmányra vall és művészi virtuozitással van megfestve. Bátran állíthatom, hogy ezek a királyképek forrásműül szolgálhatnak a jövőben, az Árpádkori művészetre.

A szoba famunkáját Thék Endre készítette. Thék, aki hazai faiparunk legkiválóbb képviselője, ez alkalommal is igazolta, hogy hírnevének meg tud felelni. Nem kimélt fáradságot, hogy rengeteg fakészletéből kiválassza a legjavát és abból készítse meg a szobát. A válogatott magyar diófa úgy színével, valamint faragványainak finomságával tökéletesen megfelel a román stílus jellegének. A hatást fokozza a pontos összeépítés és a kifogástalan remek munka, melynek minden részén meglátszik, hogy szeretettel készült. A faalkotórészek közé betét gyanánt alkalmazott s Roskovics királyképei után készült nagy majolika-lemezek s egyéb majolika-részek, valamint a nagy kandalló, Zsolnay Vilmos pécsi gyárából kerültek ki. Mennyi munkával járt ez, és hány próbára volt szükség, míg különösen az aránylag nagyméretű királyképek sikerültek, hogy a majolika-lemezen levő kép hű utánzata lett az eredeti festménynek még a színek árnyalatában is, ezt csak szakember tudja kellően méltányolni. De Zsolnay megküzdött minden nehézséggel és gyárának magas fejlődését és képességét fényesen beigazolta. A kandalló korona-párkányán alkalmazott Szent István mellszobrát Stróbl Alajos tanár mintázta.

A fali aranybrokát szövet Haas Fülöp és fiai aranyosmaróthi szövőgyárában készült. Első eset, hogy hazánkban ily előkelő minőségű aranyselyem szövet gyártatott, és fényes bizonyítéka annak, hogy iparunk erre is képes, csak igénybe kell azt venni.

A kárpitozás és bútor Qelb M. és fia díszítő műterméből került ki. Az ablak-függönyökön alkalmazott plasztikus, igen gazdag aranyhímzés, mint kézimunka, nagy szorgalommal, a munka technikájának teljes ismeretével készült, és tanújelét adja, hogy e tekintetben sem állunk a külföld hasonnemű alkotásai mögött.

A padolat parkettje Neuschloss Ö. és M. gyártmánya, a bronz-csillárok és fali karok Kiessling Rezső budapesti bronzmíves készítményei, a kovácsolt bronz-díszítések pedig Jungfer Gyula műhelyének képességét hirdetik, az aranyozást Scholz Róbert festő, az összes modelleket pedig Szabó Antal szobrász készítette.

A szoba összes itt felsorolt munkái 92.000 frt költséget vettek igénybe. Végül pedig, amit már kezdetben kellett volna felsorolnom, amidőn a szobának művészeti részéről szólottam, még fel kell említenem, hogy a szoba összes részletezését Györgyi Géza építész munkatársam végezte, aki ritka érzékével rajzolta azokat, és ha ez a munkánk sikert arat, — a megfelelő rész őt is megilleti.

Hauszmann Alajos érezhetően büszke művére, azt gondolom, hogy egy évszázaddal később mi is igazolhatjuk: joggal.

Két megjegyzés még.

Hauszmann leírása Szent Margitot említi, holott a szentté avatás csak 1943-ban volt. Arra utal ez, hogy a szentéletű királylányt már jóval a pápai döntés előtt is szentként tisztelték Magyarországon. Az általam eddig fellelt képekről ugyanakkor csak azt tudtam megállapítani, hogy most nincs ott neve előtt a szentté avatásra utaló rövidítés, bár volna rá hely, míg Szent László neve előtt ott az S betű. Furcsa az is, hogy Margit neve nem a kép közepén van. Jó lenne tudni, hogy az 1938-as Eucharisztikus kongresszuson a pápát képviselő Pachelli bíboros járt-e a Szent István-teremben. Tény, hogy ittjártakor megismerkedett Margit életével és ennek lehetett szerepe abban, hogy a háború szörnyűségei között szentté avatta a béketeremtő Árpádházi Boldog Margitot.

Hauszmann idejében sem hiányoztak a gáncsoskodók, a mindenbe belekötők. Erre utal nemcsak az, hogy a cikkben kitér a munka összköltségére, de az is, hogy lábjegyzetben az aranybrokát szövettel kapcsoltban a következőket írta: „Több lapban olvastam, hogy e szövet méterje 1000 frtba került. A tudósító tévedett, mert még nem is 100 — hanem csak 95 frt volt az ára.”

Előbb utóbb eljutunk azért sokan a várba, és személyesen megcsodálhatjuk ezt a Hauszmann által tervezett remeket. 1900-ban még csak fekete fehér képeket közöltek, ezekből is mutatok, de már láthatjuk a megújult termet korunk fényképeinek színvonalán is.

További
cikkek

Hírlevél