Kösse fel a nadrágját, aki újat akar mondani arról, mi történik ma Európában. Mindent tudunk az önsorsrontó ideológiáról, az erkölcsi relativizmus rombolásáról, a megvásárolt politikusokról, a karizmatikus vezető hiányáról, a nagyhatalmi nyomásról, a versenyképesség csökkenéséről. Kár is folytatni… Én is csak azért bátorkodom ehhez a témához nyúlni, mert szeretném érzékeltetni, hogy sem a probléma, sem a hiteles megoldás nem új.

Közel száz évvel ezelőtt Paul Valéry kezdeményezésére meghívták Párizsba Európa legkiválóbb íróit, tudósait és politikusait, hogy az európai szellemről és a kontinens jövőjéről cseréljenek eszmét. Magyarországról a tudós politikus, Teleki Pál kapott meghívást. (Az idézetek felszólalásának általa leírt változatából valók).

Előadásának első felében a földrajztudós szólt belőle, amikor kifejtette, hogy Európa geológiai tagoltsága hatással volt a kontinens kultúrájának kialakulására. Az egyes földrajzi területeken élő nemzetek különböző világának találkozásából jött létre a közös elemeket hordozó és egységes alapokra épülő európai kultúra. Ezek sajátos vonása a nemzetek egészséges versengésében lévő dinamizmus is.

„Az európai világ sokszerűsége és dynamismusa az észnek és a gondolatnak világát oly gazdag, oly élénk, oly logikus kifejlődésre vezette, amely az egész emberiség fejlődésében egészen sajátos és a maga nagyszerűségében összehasonlíthatatlan. Ehhez a fejlődéshez hozzájárult Európa minden népe.”

A szép és sokszínű Európa képét rajzolta fel az előadó, azét az Európáét, aminek megmaradásáért mi is dolgozunk, amikor a „nyílt társadalom” képviselőinek különbségeket megszüntető ideológiája és az Európai Egyesült Államok nemzetellenes birodalmi terve ellen küzdünk. Száz évvel ezelőtt, ha nem is éleződött ki úgy a küzdelem, mint napjainkban, de az uniformizáló gondolat már megjelent. Teleki a rá jellemző tárgyilagos hangon védelmezi az európai kultúra lényeges vonását:

„Európa változatossága adott tény. S én úgy hiszem, hogy Európa sorsáról való minden vitában, gyógyítására irányuló minden kísérletben számot kell vetnünk Európának evvel a változatosságával. Annyira ezek a tulajdonságok azok, amelyek Európa jellegét, Európa éniségét teszik, hogy megmásíthatatlanok, kitörülhetetlenek, s nem képzelhető el, hogy… egy máról holnapra való politikai elhatározással ezeknek létét megszüntethessük.”

A teljes cikk a Vasarnap.hu-n olvasható: https://vasarnap.hu/2024/02/06/harrach-peter-nincs-uj-nap-alatt/