A hamvazószerda (latinul: régi népi elnevezései hamvas szerda, szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda) a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.

A húsvétot megelőző nagyböjt hossza Jézus 40 napos böjtjét követi. A nyugati egyházban (mivel vasárnap, az Úr napján nincsen böjt) a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve; így – mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek – kezdőnapja, a hamvazószerda a húsvét előtti 46. napra esik. Ezzel szemben az ortodox egyházban és több keleti katolikus részegyházban szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon (húshagyóvasárnap) kezdődik.

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Írja mindezt a Wikipedia.

Hamvazószerdával kapcsolatban néhány, talán rendhagyó gondolatot mondok el. Nyilván bűnbánati cselekményről van szó, a hamuhintés egyértelmű. De a porból vagy és porrá leszel kijelentés nemcsak a bűnbánatról és nemcsak a halálról szól.

Talán csak jelképnek tartják sokan, hogy a Teremtés könyve szerint az ember „porból” lett. Nekem ez nagy erejű bizonyítéka a teremtésnek. Miért? Nincs az emberben egyetlen olyan elem sem, ami ne fordulna elő máshol a földön. Az úgynevezett elemi részecskék is megtalálhatók a világegyetem minden pontján, különféle atomokat és molekulákat alkotva.

Ebből a matériából áll a testünk, s ebből áll minden, amit bárhol a világegyetemben tapasztalunk.

Ismerjük az élő anyag bonyolultságát, minden további nélkül elfogadhatjuk a törzsfejlődés létét, ha tetszik a sokáig és tévesen értelmezett darwinizmust. De elképzelhetetlennek, sőt lehetetlennek tartom, hogy a szervetlen anyagból, sőt az atomok alatti elemi testekből önmagától össze tudna állni akár csak egy egysejtű is. Az egész folyamat egy roppant intelligenciájú tervezőt, teremtő akaratot tételez fel.

Okos emberek óvnak attól, hogy az általunk jelenleg nem ismert természettudományos jelenségekre építsük a hitünket, hiszen látjuk, hogy tudásunk viszonylag gyorsan változik, s amit ma lehetetlennek tartunk, az holnap talán nyilvánvaló tény lesz. Gondolhatunk a geocentrikus és heliocentrikus világkép vitájára. Azt viszont nehéz lenne tagadni, hogy porból, azaz élettelen elemek halmazából áll a testünk, ami halálunk után elporlad.

Hamvazószerda mégsem a halálról szól.

A II. vatikáni zsinat azért vezette be a „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” evangéliumi idézetet (Mk 1,15), hogy ne az elmúlásra figyeljünk, hogy ne a haláltól való félelemből tartsunk bánbánatot, hanem az evangélium örömhírét szem előtt tartva, az Úristen iránti szeretetet növeljük magunkban a nagyböjt folyamán. Hiszen ezekben a hetekben a húsvétra, azaz a feltámadás ünnepére készülünk. Hamvazkodjunk tehát, de ne lógó orral, hanem mosolyogva.

 Surján László