„Gyurcsány atya”, akiről tudva lévő, hogy hetente „bérmálkozik”, kiakadt azon, hogy a magyar állam továbbra is tiszteletben tartaná a gyónási titok évezredes hagyományát.

„Nyilván, Jézusnak tetsző dolog kisgyerekek lába között nyúlkálni. Nyilván Jézus is a rá hivatkozó papok úgynevezett gyónási titkát védte volna, nem a kisgyerekeket. Nyilván.” – írja a jól ismert gyurcsányi háborgással (ami előtt talán bedob egy-két felest is).

De az is lehet, sőt valószínű, hogy „Gyurcsány atyának” tényleg fogalma sincs a katolikus vallási hagyományokról, hiszen ő csak Iványi Gábortól és esetleg Perintfalvi Ritától tájékozódik vallási kérdésekben (éljen a felszabadítási teológia!). A gyónási titoknak ugyanis egyáltalán nem az a lényege, hogy elrejtsen a hatóságok elől valami égbekiáltó bűnt, vagy éppen a baloldal szerint alapból gyermekbántalmazó és szexuális zaklató papokat védelmezze. (Bár nem kérdés, hogy minden áldozat megérdemli az együttérzésünket és az egyházi vezetők őszinte bocsánatkérését és segítségét, a tárgyilagosság jegyében mindig mondjuk el, hogy a katolikus egyházban nem magasabb a pedofilok aránya, mint más, fiatalokkal foglalkozó szervezetben, és a rendszerszintű visszaélések napvilágra kerülése itt is komoly gyermekvédelmi reformokat indított el).

„Gyurcsány atya” egy érzékenyebb pillanatában valószínűleg krokodilkönnyeket hullatna azt a régi keresztény bölcsességet hallván, hogy „ítéld el a bűnt, szeresd az embert”. (Feltéve persze, ha baloldali az a bűnös, akit bűne ellenére is szeretni kell. Mert ha jobboldali, akkor neki „levegőtlen világ” lesz). Pedig tulajdonképpen erről van szó.

A gyónás ugyanis nem a bűnről, hanem a bűnbánatról és – ennek folyományaként – a gyógyulás lehetőségéről szól.

Arról, hogy létezik olyan „magasabb hatóság” (tudniillik az egyház, illetve maga a Jóisten, hiszen a pap a gyónás szentségében Őt képviseli!), aki még a legsúlyosabb bűnöket is hajlandó megbocsátani – amennyiben a gyónás igaz bűnbánattal történik, és a bűnös erősen megfogadja (!), hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy többé ne kövesse el a bűnt. (Ennek ellenére persze van esély rá, hogy újra el fogja követni, hiszen mi, emberek esendők, gyengék és bűnösek vagyunk – az isteni kegyelem nélkül azonban még ennyi esélyünk se volna a javulás útjára lépni!).

De mi köze mindehhez a „földi hatóságnak”, tudniillik az államnak? Semmi és minden.

Az egyház nem mondja azt, hogy a gyónás felmentést adna az állami törvények alól.

Sőt, a gyónás része a penitencia (bűnbánat, vezeklés) is – ennek jegyében egy igazi bűnbánó/megtérő szinte örömmel kellene, hogy vállalja az állami hatóság, a törvény rá jogosan kiszabott büntetését, hiszen maximálisan átérzi bűnei súlyát és azok borzasztó következményeit. Egy őszinte bűnbánó vezekelni akar. Akkor mégis miért olyan fontos, hogy a gyónási titok hagyománya megmaradjon? Könnyű belátni, hogy amennyiben ez a titok megszűnik, úgy még kisebb rá az esély, hogy a lelki gyógyulási folyamat – ami tehát jó esetben elvezet az őszinte vezeklés vágyához – elindulhasson.

Akkor az egyház is egy állami büntetés végrehajtó szervvé degradálódik, elveszítve azt a sajátos lelki többletet, amivel hozzá tud járulni a világban a kiengesztelődéshez, a bűn által megsebzett emberiség gyógyulásához.

Ez tulajdonképpen ahhoz a középkori állapothoz vezetne (legalábbis az intézményes egyház tekintetében, mert gyónási titok már akkor is létezett, lásd Nepomuki Szent János példáját!), ami ellen az aufklärista-jakobinus-(új)marxista történelemfelfogás váltig tiltakozott. Az embertelen, a büntető, a szadista egyház, az inkvizíciók máglya-egyháza, az hbo-s, netflixes történelemfilmek kötelező mumusa (ami egyébként ilyen formában valószínűleg sosem létezett).

„Gyurcsány atyának” el kellene döntenie, hogy a bűnössége ellenére is szerethető, nagybetűs Ember (értsd: legalább Istentől ne tagadjuk már meg ezt a szeretetet) vagy a büntető államegyház pártjára áll. Persze, Ferenc testvérünket ismerve nem nehéz kitalálni a választ: ez az aktuális politikai széljárástól, valamint a bűnös politikai hovatartozásától is függ. Sebaj, a mi Istenünk azért Ferenc testvérünket is szereti, és az egyház sem tagadná meg tőle a feloldozást, ha őszinte bűnbánat keretében fordulna Hozzá.

Hojdák Gergely