Gondolatok tanévkezdésre (Böjte Csabától)

2022. augusztus 17. „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?….Menjetek ti is a szőlőmbe!” Mt 20,1

Evangéliumi időket élünk, mert ma is a munkaadó kimegy a kávézóba reggel és így szól: Na fiúk, ki akar jönni dolgozni? Aztán dél felé újból lehet menni a sörözőbe, mert a dolog az sok, de a munkás kevés! Fiúk, ki jön velem dolgozni a mezőre, az építkezésbe, a gyárakba, az iskolába, a gyermekvédelmi otthonba, stb.? Aztán este is mehetünk ugyanezzel a kérdéssel a diszkóba, a szórakozóhelyekre: KI AKAR DOLGOZNI?

A  munka becsülete sajnos elpárolgott! Hogy jutottunk ide?! Talán a gyárakkal kezdődött minden! Kisgyerekként emlékszem, háborút megjárt nagyapámat egyszer láttam sírni! Félve kérdeztem, hogy mi történt? “Állása van”- jött csendben a válasz édesanyámtól! Mint gyerek azt gondoltam, hogy az “állás” olyan mint a rákos daganat, vagy valami más gyilkos kór! Idővel értettem meg, hogy nagyapám, az egyszerű parasztgazda, ki becsületes munkájával tartotta el a szülőföldjén a családját, a kollektivizálás után a hatóság a mezőről beparancsolta egy lelketlen gyárba dolgozni! A szabad gazdáktól, kik a maguk erejükből fejlesztettek, gazdálkodtak, cséplőgépet vásároltak, állatokkal kereskedtek, sajnos a földdel együtt elvették a becsületes munka örömét is! De nem csak a földművesektől, hanem a iparosoktól, a kereskedőktől, mindenkitől  elvették a szabad döntés lehetőségét, és ezzel együtt az egyéni sikerélményeket, a kudarcoktól való félelemből fakadó felelősség érzést, és ehelyett csak hitvány pénzt adtak a dolgozók kezébe! 

Ma egyre többen csak a pénzért dolgoznak! A munka már nem a világot tovább teremtő Istennel való egység, és így annak végzése nem is ajándékoz meg az Alkotó örömével! A kaszálás a búja fűben már nem egy rendvágás, nem egy ősi tánc az élesre fent pengével a hajnalhasadásban! A felnőttek számára készülő építőkockából, a házépítés nem otthont teremtő játék a mesterembernek, hanem csak pénz, amellyel aztán vásárolhatsz magadnak ezt is, azt is! Sajnos a tanárok közül is már sokan nem az általuk oktatott, nevelt diák eredményeiben lelik a hivatásukat megkoronázó tiszta örömöt, hanem a havi fizetést tartalmazó boríték vastagságában! Talán ezért is van, hogy a gyermekeink egy részét az iskolában már nem a felfedezés, a megismerés utáni vágy vezeti, sokuk számára már nem a tudás székhelye az iskola, hanem csak egy értelmetlen nyűg, melyet valahogy ki kell bírni! 

Pénz, pénz, pénz, Szent Ferenc Atyánk szerint nem más, mint az ördög ganaja! Próbáljuk meg a tanulásban, a becsületes, teremtő, alkotó munkában megtalálni azt a tiszta, belső békét, örömet, amellyel a teremtés napjainak alkonyán maga az Isten is gyönyörködve nézett vissza munkája gyümölcsére! Keressük meg azt a munkát önmagunkban, környezetünkben, mely a teremtő Isten társává tesz, és boldogok leszünk!

Jó munkát kívánva, Csaba t. 

További
cikkek

Hírlevél