A virágvasárnap előtti péntek a Hétfájdalmú Szűz emléknapja, melyet eredetileg a husziták Mária-ellenes mozgalmainak ellensúlyozására 1413-ban Kölnből indult. XIII. Benedek 1727-ben az egész Egyházra kiterjesztette az ünnepet. 1960 óta nem külön ünnep, bár egyes plébániákon megtartják. A Stabat Mater Dolorosa Sík Sándor fordításában népénekként is közismert. Babits Mihály is lefordította, az ő munkáját is érdemes átelmélkedni.

Mária anyai fájdalmához csatlakozunk, de nem süllyedünk kétségbeesésbe, hiszen Krisztus szenvedésének értelme a mi megváltásunk. A Babits fordatás ezt így adja vissza: „Ha majd el kell mennem innen, / engedj győzelemre mennem / anyád által, Krisztusom! / És ha testem meghal, adjad / hogy lelkem dicsőn fogadja / a pálmás paradicsom!” Ugyanez Sík Sándornál: „Krisztusom, ha jő halálom, anyád szeme rám találjon, és elhívjon engemet. — S hogyha testem porba tér meg, / lelkem akkor a nagy égnek / dicsőségét lelje meg, / dicsőségét lelje meg!”

A győzelem érzése, a nagy égnek dicsősége nagyon fontos része kereszténységünknek. Annak idején, ha összefutottam Kupa Mihály pénzügyminiszterrel, fenyegetően így köszöntött: Keresztények, sírjatok. Nagy tévedés. A keresztényeknek nem a sírás a kötelessége, hanem az öröm, aminek a forrása a húsvéti remény. Ez nem zárja ki, hogy ne rendüljünk meg Jézus önfeláldozását látva, vagy ne érezzük át Szűz Mária anyai fájdalmát.

Régebben a Nagyhét előtti hetet fekete hétnek nevezték. Lehet, hogy eleink egy kicsit túlhangsúlyozták a keresztáldozat fájdalmát. Ám ez a Nagyhét előtti idő a húsvéti felkészülés kiemelkedő hete. Segít, hogy felfogjuk, mi is történt velünk.

Ezen a hétvégén az ország számos pontján un. passiójátékok elevenítik meg Krisztus kereszthalálát. Akár részt tudsz venni egy ilyen alkalmon, akár nem, gondold át, te hol lettél volna, ha történetesen kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben élsz? Kiabáltad volna: „Feszítsd meg!”? Kétségbeesve álltál volna a keresztúton? Látványosságra szomjazva bámészkodtál volna? Félve-remegve elmenekültél volna, mint a tanítványok zöme? Te lettél volna ama Cirenei? Ott álltál volna a kereszt alatt, hallgatva a Mester utolsó szavait? Igazat adtál volna a rómainak, aki rádöbbent: „Ez valóban Isten fia volt?”

Surján László