Az elfogadott közértelmezés szerint „az egyensúly valamely testnek olyan helyzete, amelyben az ellentétes irányból ható erők egyenlőek, s ezért a test megmarad nyugalmi állapotában.” Jó tehát, ha biztos ez az állapot, legyen szó akár fizikai, akár lelki egyensúlyról, hisz tudjuk, könnyen megbillenhet, ingataggá válhat bármelyik, és akkor jöhet az erőfeszítés a helyreállításához. Még az egyszerű tornában sem könnyű a mérleg pozíciója. Fizikailag akár végzetes esés lehet a következménye elvesztésének.

Ha átvitt értelemben nézzük, akkor az az állapot, amelyben az ellentétes hatások, körülmények, törekvések kiegyenlítik egymást. Említettem a létfontosságú lelkit, de manapság igencsak közismert az egyre bomlékonyabb hatalmi, pénzügyi, gazdasági, politikai, államháztartási egyensúly is.

A definíció szerint a lelki egyensúly a lélek kiegyensúlyozott, nyugodt állapota.

Belső nyugalmunk, lelki egyensúlyunk megteremtéséhez azonban békére van szükségünk, mely a rend által meghatározott, hisz köztudott, már Szent Ágoston megfogalmazta: a béke a rend által determinált. Azonban egyik édeni állapot sem elérhető a szeretet nélkül.

Szabó Lőrinc így fogalmaz:…”szeretet / kapcsol össze kicsit és / legnagyobbat, szeretet / mégiscsak a megtagadhatatlan / szeretet őrzi / a rend egyensúlyát, szeretet / dolgozik a javító / idő szívében / s éltetve az egymásután / elhömpölygő nemzedékeket: / tölgyből és ibolyából, millió /ellentétből királyi erdőt / épít a szeretet.” Beran Ferenc plébános és teológia tanár majd három évvel ezelőtti írásában így fogalmaz: „A hirtelen jött háborút követően sokan eltöprengtek azon, hogy mi is okozta az újabb veszedelmet.” Meg is válaszolja: „…ahol nincs vagy felrúgják az értékrendet – vagyis nincs rend –, ott előbb-utóbb háborúk törhetnek ki.” Glatz Ferencet idézi, aki szerint az I. világháború nem ért véget, a másodikban folytatódott, és a jelenben is tart, mert a XIX. század elején Európában nem tudott megvalósulni a rend nyugalma, hisz a birodalmak nem voltak békében egymással, ugyanakkor őket belülről az önállósuló népek nemzetté való átalakulási vágya feszítette szét. Ez a folyamat folytatódott a II. világháború után is, hisz napjainkban is új világhatalmak jönnek létre, egyre nyíltabban esik szó a világ újrafelosztásáról. Ráadásul a politikai nagyhatalmakon túl az egyre befolyásosabb gazdasági hatalmak a háborúban érdekeltek.

Így a rend nyugalma, mint a béke feltétele egyre nehezebben megvalósíthatónak tűnik – mondja a tanár úr, és felteszi a kérdést: mit tehet egy keresztény ember ilyenkor? És meg is válaszolja:

a keresztény ember a rend nyugalmát, mint Istentől kapott ajándékot a szívében hordozza, így képviselni is tudja a békét, mint a Szentlékek ajándékát.

Ha azt teszi, akkor Isten békéjének közvetítőjévé tud válni és hozzájárulhat az új, tartós egyensúly megteremtéséhez.

Pálmai Tamás