Közelednek a választások. Évek óta lezajlik ilyenkor egy vita: lesz vagy nem lesz televíziós összecsapás a miniszterelnök-jelöltek között. Amióta Gyurcsány Ferenc szemrebbenés nélkül letagadta, hogy recept- vagy vizitdíjat fog bevezetni, értelmét veszítette. Baráti és családi körben azonban lehetnek ilyen beszélgetések, és sok helyen lesznek is. Ebben kulcsfontosságú, hogy a vitázó felek egy-egy szón, kifejezésen ugyanazt értsék.
A példa, amit bemutatok, valós vitából származik. Európai Egyesült Államokat akarunk, kardoskodott a legutóbbi európai választásokon Gyurcsány felesége. Szó sem lehet önállóságunk feladásáról, nem bújunk bele egy nem ránk szabott ruhába, mondták a polgári oldalon.
Az orosz agresszió, Ukrajna szemtelen követelőzése és ennek számos súlyos következménye szinte levette a napirendről az Európai Egyesült Államok (EEÁ) kérdését. Az említett baráti, családi beszélgetésekben azonban előkerülhet, s ha a mai helyzet elcsitul, azaz túl leszünk a választásokon, talán a nagy nyilvánoság előtt is találkozhatunk vele.
A manapság óbaloldalnak nevezett pártok a Demokratikus Koalícióval az élen a kormány politikájával szemben hirdették az EEÁ gondolatát. Az volt a céljuk, hogy a vita révén a kormányzó pártokat Európa ellenesnek állítsák be. A kormányoldal rámutatott: nem több, hanem kevesebb hatalmat kellene a brüsszeli vezetésnek adni. Az esetleg létrejövő EEÁ szinte megyei szintre csökkentené a nemzeti kormányok jogait. Meglepett, hogy a vitában nem használták ki, hogy a kifejezés a konzervatív Winston Churchilltől származik. Használta Konrad Adenauer és éveken át Helmut Kohl is. Kohl vette észre, hogy a fogalom félreérthető. „Éppen olyasmit nem akarunk, mint az Amerikai Egyesült Államok európai földön” – jelentette ki. Hozzátette: „Az európai egyesülés éppenséggel nem valamiféle európai uniformizálódást jelent, hanem egy olyan Európát, amely valamennyi tagállam és régió nemzeti azonosságtudatára és kultúrájára tekintettel van.” Kohl Európája nyitott és toleráns a másként gondolkodókkal és a más vallást követőkkel szemben is, de megmarad a nagy nyugati hagyományok alapján. Kohl olyan Európát akart, amelyben „a polgárok nem elviselik, hanem képviselik” Európát. A nemzetek Európáját akarjuk (Charles de Gaulle) egy egyesült Európában, miközben a saját nemzeti identitásunkat is megőrizzük.
Kohl Európája elsősorban kulturális jellegű, a mai brüsszeli vezetés és az európai baloldal számára Európa gazdasági és védelmi projekt, amelynek kulturális jellege szóvirágokban merül ki, gazdasági döntéseit nem a vitákban kiérlelt kompromisszumok alapozzák meg, hanem egy központi hatalom.
A Kohl utáni Európában a nemzeti kormányok egyre kevésbé tudják az elvileg tőlük függő Európai Bizottságot korlátozni. Az egész folyamat merőben ellentétes az induláskor felállított elvekkel és az akkori gyakorlattal. Az Egyesült Királyság kilépése jelzi, hogy az európai polgárok nem támogatják már eltökélten a közös Európát. Egyre kevésbé érzik úgy, hogy Brüsszel őket képviselné. Sokan elutasítják a jelenlegi szerződésen túlmutató EEÁ létrejöttét. A nemzetek Európájának érvényesülését Brüsszel még tudja gátolni. Egyfajta patthelyzet alakult ki, amelyben Kohl reményével ellentétben a polgárok nem képviselik, csak elviselik a kor kihívásaira rosszul reagáló brüsszeli uralmat.
Amikor döntesz, hogy jövőre kire szavazol, fontolt meg, hogy mi jobb Magyarországnak: egy vitázó, érvelő, érdeket védő, avagy egy hajbókoló, a „gazditól” mindent elfogadó kormány. Nézz a szavak mögé. Tudd meg, hogy a jelölted mit ért az egyik vagy a másik kifejezésen, mint például az Európai Egyesült Államok.
