Most, az érettségi időszakában talán nem baj, ha eltűnődünk az anyanyelvről, és némiképp a más nyelvekkel kapcsolatban is elterjedt furcsa megnyilvánulásokról. Előbbi ápolásában elvileg mindenkinek van tennivalója, az értelmiségnek feltétlenül, sőt ezen belül beszélni kell a médiamunkások fokozott felelősségéről, mert tevékenységük tömegekre hat ki – mind pozitív, mind negatív értelemben.

Bajok vannak bizonyos igekötőkkel. Helytelen használatuk remélhetőleg nem jelenik meg az érettségi dolgozatokban, pedig nem lenne csoda, hiszen a diákok is állandóan hallják/olvassák a lenyilatkozni, a lekommunikálni, a megkifogásolni, a „be van védve”, a bekövetni, a bevállalni, a bedokumentálni, a megprovokálni (pl. a napfény a szemet – így hangzott el!) igealakokat. (A legutóbbi már nevetséges is.) Rémes volt hallani a „behalt projekt”-et is! És amit sosem értettem, pedig évek óta hallom: beintegrálni, ugyanis a latin integrálás szó eleve összevonást jelent. Egy elemző „nem akad valamin föl” – lám, egyesek számára más igekötők jelentése sem világos.

De lépjünk túl az igekötők helytelen használatán, mert baj van a kötőszavakkal is, pláne ha párosokról van szó: „jó hatással lehet mint a fizikai, mint a mentális egészségre” – mondja ezt egy éppen az egészségüggyel foglalkozó műsorvezető. A ’mint’ az összehasonlításra szolgál, a ’mind…mind’ pedig felsorolásra.

Leírva láttam ezt: „vannak nagyobb problémák, minthogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk”. Ez is mínuszpontot jelent egy vizsgadolgozatban, hiszen megzavarja a mondat kommunikatív értékét. Egybeírva ugyanis ’mert’, ’mivel’ a jelentése. Összehasonlításnál viszont különírandó.

Úgy gondolom, efféle hibákat egy kis utánanézéssel el lehet kerülni, éspedig nem csak a nyilatkozónak, hanem a szerzőnek és a szerkesztőnek is. Persze türelem kell hozzá, valamint az igény a pontosságra.

Mint ahogy annak is utána lehet nézni, hogy korunk politikai szereplőinek vagy mondjuk egy földrajzi egységnek a nevét hogyan kell kiejteni. Állandóan így halljuk: „deniel” Freund, pedig szinte mindig hozzáteszik, hogy német, tehát „dániel” lenne a helyes. Szegény Alice Weidel (AfD, Németország) szintén angolosítva van: elisznek ejtik. De így járt az osztrák sportolónő is: a német Julia-ból ’dzsúlia’ lett. Tudjuk, hogy az angol „mindent visz”, de a nevek azért nevek maradnak. És még egy földrajzi példa: Wiesbaden eléggé nagy város ahhoz, hogy ne ’vízenbaden’-ből tudósítsanak minket.

Problémát okozhat a nagy kulturális értékek nem-ismerete is. Tannhäuser-ből , amit ’tánhajzer’-nek kell ejteni, ’tanhauzer’ lesz, Haydn-ból ’hájden’, Ludwig van Beethoven-ből ’fan’, pedig a neve nem német, hanem flamand.

Ráadásul egyes pénznemeknél is gond van: a svájci frank k-val ejtendő (eredetileg: Franken), mégis elhagyják a k-t, mégpedig a francia pénz mintájára, ami szintén ‘franc’ volt, és ott valóban el kell hagyni a c-t. Sajnos szakemberek is gyakran követik el ezt a hibát, miközben ez akár üzleti kárt is okozhat.

Mindig lehet tanulni a hibáinkból, csak egy kis tájékozódás és a precizitásra való törekvés igénye kell hozzá – mindegy, hogy felnőttek vagyunk-e, vagy ifjoncok, a lényeg: ne a rossz rögzüljön.

Molnár Judit