Vívódom az egészségügy mai dolgain. Fura világot élünk. Nap mint nap ütközünk a nehézségekkel, amelyek igen összetettnek bizonyulnak, hiszen várakozási listák, szakemberhiány, empátia sorvégen kullogása, finanszírozási anomáliák mind-mind benne vannak. Ráadásul ebben az inkább mínuszosnak tűnő környezetben felfedezhető egy furcsa „pazarlás” is. Idézőjelbe tettem, mert egy olyanfajta túlbiztosítottságnak vagyunk tanúi, amely a defenzív medicina egyik markáns jelének tűnik.
Mit értünk ez alatt? Napjainkban nagy divat perelni. Csúnyán nézett rám a doktor, nem szépen beszélt, nem csináltatott azonnal CT-t, stb-stb. Laikus állapítja meg, lesben álló jogtudós lovallja bele a zsíros sikerdíj reményében, és kész is a perecske. A doktor legtöbbször megússza, a kórház kezeskedik érte, a biztosító meg fizet. Ha fizet. Pár év jogi terror után. Nos, hogy ezt megússza az egészségügy, inkább elvégez fölösleges és drága vizsgálatokat, Védekezik, defenzív. Ami aztán sajnos napi szokássá válhat. Ez meg nemcsak pénzkidobás, hanem nemegyszer a beteg kárára is van. Egyrészt nem kis sugáradag egy röntgenfelvétel, hogy a CT-ről ne is beszéljünk. Másrészt elfelejtjük a betegség megállapítása, a diagnosztika alapelemeit. Így történik meg, hogy egy tapintásra egyértelműen vakbélgyulladást nem azonnal műtenek meg, hanem előtte labor, ultrahang, röntgen, CT, urológiai és nőgyógyászati vizsgálat is történik. Közben eltelik másfél nap és bizony-bizony a csúnya vakbelecske épp, hogy ki nem lyukad. Túltoljuk a dolgot. Túlbiztosítjuk. Mert védekezünk. Nem jó. De talán egy fokkal mégis jobb, mint ha úgy küldik haza a beteget, hogy itthon történik meg a nagy baj. Nehéz szakma ez, melyben valóban igaz, hogy szép lehetsz, de okos nem….
Más. Igaz, hogy sokszor hosszú a várólista. Megyünk maszekba! Drága, de gyors.
Ez is részben igaz. Mert bizony divat is lett a maszekozás. Kicsit már le is nézik azt, aki az állami ellátást választja. Állam bácsi is erre tolja a dolgokat. Épülnek az újgazdagék szép magánintézményei, és lehet, hogy már holnaptól a befizetett TB járulékot ott is el lehet majd költeni. Ügyes – szokták mondani pestiesen. Szíííp – mondják Bíkísen.
Ismét más. Az internet, az istenadta és ebadta is egyben. Mert Dr. Google már otthon megmondja a bajt! Ebből meg az sül ki, hogy lassan a fiataljaink és középkorú embertársaink elfelejtenek panaszkodni. Bejönnek a rendelőbe és közlik, hogy: bronchitiszem van, kérek rá antibiotikumot. Ha kérem, hogy mi a panasza sokan értetlenül néznek. Ilyenkor sorra kell venni: fáj a torka, köhög, lázas? Aztán ha még meg is vizsgálnánk az illetőt nagy a csodálkozás, hisz Dr. Google világosan megállapította a bajt. Mások meg szinte sokkos állapotban jönnek, mert súlyos cukorbetegséget, áttétes rákbetegséget állapítottak meg magukon „Gugli kolléga” segítségével. Nem kis munka kigyógyítani őket a képzelt bajból.
Szóval szépek vagyunk, legyünk betegek vagy doktorok. De hát ez is korunk egyik kórsága. Amin remélhetőleg túlleszünk majd. Csak maradjunk meg közben érző és együttérző embernek.
Dr. Pálma Tamás
