Forrong az egész világ. Háború veszélyétől hangos a média. Háttéralkuk mellett a „nagyok” meccsei kavarják fel a közélet sosem igazán állóvizét. Kis Kárpát-medencénk is lázban ég. Választások lesznek a közeljövőben „itt” és „ott” is. Mindez nagy baj. De még nagyobb gond, életünkbe, elevenünkbe vágó rémület, hogy mindeközben rendszerszinten lopják el a gyermekeinket, unokáinkat.

Régi vita, hogy árt-e az agynak a mobiltelefonok sugárzása, mágneses tere, ám közben hajlamosak vagyunk elsiklani afölött a rettenet fölött, amit az említett eszközök tartalma jelent.

Miről is beszélek? Hát tessenek megnézni a négy részes Kamaszok sorozatot a Netflixen. A film a mondanivalója mellett művészeti remek is, hisz egy kamerával készült, vágás nélkül. Aztán ha magukhoz térnek a teljes dermedtségből, söpörjék félre a politika szülte agyament kommenteket, cikkeket és töröljék le a homlokukról a hideg verítéket. Majd lázasan fogjanak össze a többi szülővel és azonnal lássanak neki a megoldás megtalálásának. Mert tényleg a 24. órában vagyunk! A probléma annyira komoly, hogy már a brit parlamentet is foglalkoztatja.

A film a gyerekek mobilhasználatáról, a kártékony influenszerekről (jelen esetben Andrew Tate a tettes), a közösségi médiáról, a manoszféráról (az internet legsötétebb bugyrában létezik ez, és férfi felsőbbrendűséget hirdető csoportokat foglal magába, köztük az inceleket is), az incelekről (ez önkéntelen cölibátust jelent és egy online szubkultúrát ír le, melynek tagjai vágyuk ellenére sem képesek romantikus vagy szexuális kapcsolatot létesíteni), a nőgyűlöletről szól és egy – az előbbiek által gerjesztett – gyilkosság a témája. Ám ezen túllépve még fontosabb az a rádöbbenés, hogy ha gyermekeinket felügyelet nélkül hagyjuk ebben a térben, akkor az teljesen benyelheti őket, és azt tesz velük, amit akar.

A közösségi média által manipulált és felhergelt kamaszok viselkedésének kérdéséről szól tehát, és azok kimondhatatlanul húsbavágó következményeiről. Felveti a szülők felelősségét, az iskoláét, magát a kamaszét is, hogy az egész – jobb sorsra érdemes, értelmes dolgok megalkotására kitalált – világháló mai állapotáért felelős szupermanipulátorokról ne is beszéljünk.

Feleségemmel néztük meg, a gyermekeink bíztatására, akiket már megcsapott e veszély szele, és éppen ezért az unokáink mesén, diafilmen, könyveken nőnek fel. Nincs tévé, telefon, internet. De jön a suli! Nagy kérdés, hogy ott majd mi legyen, hogyan tovább? Egyrészt, hogy ne adjuk a sötét hatalom kezére zsenge lurkóinkat, másrészt, hogy ne frusztrálódjanak attól, hogy bezzeg másnak van „okos” eszköze. Ezt csak össztársadalmi összefogással lehet megtenni, és tudva, hogy mindez elkerülhetetlen kutya kötelességünk!

Láttam nemrég óvodást okostelefonnal a kezében. De minap voltam olyan falusi iskolában, ahol rend volt, szeretet, a tanárok reggel letették a telefonjaikat a tanáriban, a gyerekek otthon hagyták őket, de laptopokat használtak és okos táblát a tanuláshoz. Azaz így is lehet! Tanuljuk el tőlük. Értük és magunkért.

Pálmai Tamás