Áttörés

Valami történt Szlovákiában. Kollai István Szlovákia királyt választ című könyvében több olyan idézetet közöl, amelyek elhangzásuk után ugyan megjelentek a magyar sajtóban, de nem álltak össze egységes üzenetté arról, hogy a szlovákok már nem sulykolják az ezer éves magyar elnyomást olyan erővel, mint régen. Elkezdtek a Magyar királyság történelmére úgy hivatkozni, hogy annak nem elszenvedői, hanem alakító részei voltak. Amit a magyar gőg nem könnyen fogad el, de attól még igaz. A szlovákok jelen voltak a régi magyarországi életben az egyszerű közkatonától az esztergomi érseki székig.

A szlovák-magyar vitáknak még távolról sem értünk a végére, de kétségtelenül haladunk és a jelek szerint jó irányba. Ide sorolom a volt miniszterelnök Ján Čarnogurský cikkét, amelyben érdek alapú összefogást sürget a két ország között, és szintén szakít az ezeréves elnyomás mítoszával. Elismeri, hogy sok ügyet egyformán ítélünk meg, és ezáltal természetes szövetségesek vagyunk.

Sajnos Esterházy János megítélését illetően éles ellentétben áll egymással a két ország vezetése. Mi mártírnak, példaképnek, sőt a két nemzet együttműködése iránt elkötelezett híd-embernek látjuk, Szlovákiában pedig nem törölték el még a háborús bűnösség igaztalan vádját. Pedig több jelentős szlovák személyiség már kiállt Esterházy mellett. Közéjük tartozik Ján Čarnogurský is, aki igazságügyminiszter korában kijelentette, hogy Esterházy János elítélése jogtalan volt. De megemlíthetem František Mikloško volt házelnököt vagy Dagmar Babčanova volt vatikáni nagykövetet is. Ezek ellenére a szlovák katolikus püspökök nem segítették, sőt inkább gátolták a boldoggá avatási eljárás megindítását. Amikor a folyamat megindult, akkor mély hallgatás fogadta szlovák részről. Most szeptember 18-án viszont megtörtént az áttörés. Azt ugyan nem tudjuk, hogy Ján Orosch érsek egymagában állt ki Esterházy János boldoggá, sőt szentté avatása mellet, vagy ezt egyeztette a többiekkel, de ez voltaképp mellékes. A lényeg: Esterházy János születésének 120 évében, a most zajló Esterházy emlékévben egy szlovák főpap ezt az értékelést adta: „Esterházy János tehát nagyszerű ember és nagyon emberi politikus volt. Keresztény volt, nemcsak szóban, hanem életvitele szerint is. Aki valóban következetesen és komolyan vette hitét és az élet tiszteletét.”

Beszédét pedig a következőképp fejezte be: „Kívánom mindannyiótoknak, hogy éljétek meg azt az időt, amikor az Egyház azt mondja majd, hogy a gróf nemcsak nagy politikus, hanem nagyszerű, buzgó és példamutató keresztény is volt, ezért Boldognak és – úgy vélem – egykor Szentnek is nyilvánítja.“

Meg kell értenünk, persze, hogy a boldoggá vagy szentté nyilvánítás nem azt jelenti, hogy az illető egész életén át mindig mindenben tökéletes volt. Ha Esterházy Jánost oltárra emelik, nem kell minden politikai lépését helyeselnie a hívő szlovákoknak. Nincs tehát okuk a boldoggá avatás görcsös elutasítására. Ján Orosch érsek úr ezt nyilván felismerte, és ebben a pillanatban a boldoggá avatás ügye mellé állt.

A szlovák-magyar viszony összes problémája persze még nincs megoldva. De már az is előbbre lépés, hogy tudunk kedvező hírekről beszámolni. Ugyan még az a bizonyos albérlőség, aminek a megszüntetését Miroslav Kusý szorgalmazta, még mindig jellemzi a felvidéki magyar életet, tehát a közeledési folyamatnak még a vége sem látszik, de olykor, mint például most az Alsóbodokon szeptember 18-án elhangzott szentbeszéd után, van minek örülnünk.

Kérjük Isten szolgája, Esterházy János közbejárását, hogy az a két nép, amelyet ő annyira szeretett, végre egymásra találjon.

Surján László

További
cikkek

Hírlevél